Háromgólos hátrányból indulva van értelme a taktikázásnak?Háromgólos hátrányból indulva van értelme a taktikázásnak?
Nincs. Mire várjunk? – kérdezett vissza Herczeg András. – Nem megyünk fejjel a falnak, Bernben néhányszor már rákoppintottak az orrunkra a svájciak, de óvatoskodni ebben a helyzetben... Menni kell, amíg bírjuk. Van más választásunk? Nyerni akarunk, amire lényegesen több az esélyünk, mint a továbbjutásra. Nagy kár a kinti négy egyért, nem is fedi a valós erőviszonyokat, mégis ez a kiindulópont. Borzalmas butaságok után kaptuk a gólokat.
Lát esélyt rá, hogy ledolgozzák a hátrányt? A továbbjutáshoz minimum három gólt kell szerezniük – és egyet sem kaphatnak –, miközben csapatát utóbbi mérkőzésein egy rúgott gólra hitelesítették.
Sajnos... Tudom, hogy a társaság ledobja magáról az egygólos jelzőt, talán már csütörtökön. Rá kell erőltetnünk akaratunkat a svájciakra, de ez nem olyan egyszerű. Az Újpest ellen is ez volt a célunk, mégis kiegyenlített meccs kerekedett belőle. Úgy kell nekivágnunk a mérkőzésnek, hogy minden harminc percet egy nullára meg akarunk nyerni. Így kivitelezhetőbbnek tűnik a csoda, pszichésen könnyebb feldolgozniuk a játékosoknak, hogy mit is kellene elérniük.
Túllépve a győzelem, vereség, továbbjutás, kiesés témakörökön: mi még a tét? Pénz, presztízs?
Először a presztízs visszaszerzése. Annak bizonyítása magunknak, közönségünknek és a svájciaknak is, hogy nincs akkora különbség a két csapat között, mint amit a négy egy sugall. De mindez hitetlenül, önbizalom nélkül, udvariasan, illemtanárként, jófiúként viselkedve nem megy. Játékosaimnak mindig hangsúlyozom: szenvedély nélkül nem lehet futballozni. Illetve lehet, de minek... Vigyék ki érzéseiket, érzelmeiket a pályára, süssön a szemükből, hogy szét akarják szedni az ellenfelet. Ha hiányzik a hit, az akarat, megette a fene az egészet. Becsületes és odaadó harc után viszont bátran a tükörbe nézhetsz – a végkifejlet szinte mindegy is.
