Kína és Ku ba boksztörténelmet írt, a különbség csupán annyi, hogy amíg előbbi pozitív, utóbbi negatív értelemben: az ázsiaiak most szereztek először aranyérmet ötkarikás játékokon, míg Kuba a legfényesebb medália nélkül távozik.
A közép-amerikai ország az 1968-as mexikóvárosi olimpián szerepeltetett először ökölvívókat, akkor két második hellyel gazdagodott. Azóta – kivéve az 1984-es és 1988-as játékokat, amelyeket bojkottált – minden alkalommal legalább háromszor megszólalt a nemzeti himnusza. Azonban negyven év után Pekingben nem csendült fel. A tíztagú delegációból négyen ugyan bekerültek a fináléba, ám a győzelem kivívása egyiküknek sem sikerült.
„Várható volt, hogy elmaradnak a nagy eredmények, hiszen nagyon fiatal a csapatunk, ám biztos vagyok benne, hogy a jövőben még sok aranyérmet szerzünk” – mondta Yankiel León Alarcon, az 54 kilogrammos súlycsoport második helyezettje.
A kínaiak nem dicsekedhetnek olyan kiemelkedő múltbeli bokszeredményekkel, mint a karibiak. Első olimpiai érmüket Athénban szerezték meg Cou Siming révén. A 48 kilós bunyós – 2004-es harmadik helyét felülmúlva – hazájában a dobogó legfelső fokára lépett, és már másodszor kötődik a nevéhez egyedülálló kínai sportsiker. Az elsőséghez Csang Hsziao-ping (81 kiló) is kedvet kapott, és hazája bokszaranyainak számát néhány óra múlva megduplázta. Ha így folytatják, Londonban már nem sok súlycsoportban maradnak le a dobogóról. Addigra talán a fiatal kubai válogatott is beérik, és újra visszatér az elitbe. Már csak az a kérdés, négy év múlva lesz-e újabb meglepetésnemzet, mint most az erősen támogatott kínai.
