Aki biztos az FTC visszatérésében

A Békéscsaba elleni bajnoki előtt az angol támadóval beszélgettünk; amikor találkozunk, fradista kézfogásra nyújtja a kezét…

Tudja, kik a következő urak: Sárosi György, Kispéter Mihály, Albert Flórián, Bálint László, Nyilasi Tibor, Simon Tibor, Lipcsei Péter?...

Albertet és Lipcseit ismerem… – mondta Paul Shaw. – Albert Flórián a klub legendája, a stadion is róla van elnevezve, Lipcsei Péter pedig a csapattársam...

...és csapatkapitány, csakúgy, mint a többi felsorolt úr a Fradi történetében. Csak azért kérdeztem, mert a névsorban most már ön is szerepel: a Sheffield elleni gálameccsen viselte a karszalagot.

Igen, ez nagy megtiszteltetés volt számomra, nem is számítottam rá. Azt tudtuk, hogy Bobby Davison megkeveri a csapatot, hogy minél többen játéklehetőséghez jussanak, de nem tudtam, hogy Lipcsei Péter a kezdéskor a padon ül majd, azt pedig végképp nem, hogy a menedzser engem jelöl kapitánynak.

Eszerint elfogadták a klubnál. Ilyen kellemes a civil élete is. Tetszik önnek Budapest?

Remek ez a város! Az pedig különösképpen jó, hogy itt nem esik állandóan az eső, mint nálunk Sheffieldben, ahol végül is letelepedtünk.

Hisz a visszatérésben?

Persze. Feljutunk!

Nem túl nagy kockázat ez a kampány? Kiírják a mezekre, a stadionra, a műsorfüzetre, mindenhova, hogy „Visszatérés”. De hát ez mégiscsak futball, bármi megtörténhet. Nem éppen a klub gyakorol túl nagy nyomást önökre, játékosokra?

Minden klubnál nagy a nyomás, mindenki minden mecscsen nyerni akar, ez természetes. Ez engem nem zavar.

Tudom, hogy mindenki ezt kérdezi, de már csak ezért is: mi a különbség az angol és a magyar futball között?

Az edzésekben nálunk nem sok, hiszen angol edzőnk van. A meccseken az iram tekintetében van nagy különbség, illetve abban, hogy a legtöbb csapat beáll védekezni ellenünk. Angliában ez elképzelhetetlen, ott mindenki folyamatosan megy előre.

Gondolt-e valaha is arra, hogy egyszer majd a Ferencvárosban futballozhat?

Természetesen nem, bár a Fradi azok közé a magyar csapatok közé tartozik, amelyeket Angliában is ismernek, és mindenki tudja, hogy régen, például Albert Flóriánék idejében milyen jó volt a magyar futball. Én Manchester United-drukkerként éltem a gyerekkoromat, a példaképem Bryan Robson volt. Ismeri?

Persze, az exferencvárosi Gera Zoltán edzője volt Birminghamben…

..., de előtte a Manchester United középpályása. Ez a csapat volt a mindenem, egészen addig, amíg az Arsenalhoz nem kerültem. Nem játszottam sok meccset a londoniaknál, de évekig a keret tagja voltam, és részese lehettem annak, amit Arsenalnak hívnak. Azóta Gunners-drukker vagyok. Az új játékosideálom pedig Dennis Bergkamp: elképesztően nagy futballista volt. Közelről láttam, ahogy a labdához ért, ahogy edzett, amit tudott. Sosem láttam jobb labdarúgót.

Az Arsenal szurkolóit sokszor csúfolják azzal, hogy olyan csöndben vannak a meccseken, mint egy könyvtárban. A ferencvárosiakról azonban úgy tartják, hogy az egyik legjobb szurkolótábor. Megerősíti?

Nézze, ha megnyerjük a meccseket, egyre többen jönnek, ha szenved a csapat, akkor egyre kevesebben, ez természetes, mindenütt így van. A mi drukkereink hűségesek és lelkesek, és sokat segíthetnek abban, hogy visszajussunk az élvonalba. Inkább azon csodálkozom, hogy a többi magyar együttesnek alig van szurkolója, még az első osztályban sincsenek nézők…

Ennek megértéséhez még sokáig kellene tanulmányoznia a magyar foci sajátosságait… Ultizni tud már?

Az micsoda?!

Kártyajáték. Egy-két Fradi nótát csak megtanult, azt, hogy „Zöld zászlók, zöld sasok…”

Sajnos nem megy, ne haragudjon…

És a Nemzeti Sportot ismeri?

Hogyne! Mindennap olvassuk. Azt nem mondanám, hogy értem a cikkeket, de a címeket, a neveket, a fontosabb dolgokat igen.

Például az osztályzatokat. Elégedett velük?

Nem foglalkozom velük, mert csak a saját mércémnek akarok megfelelni. De... Néha egyetértek az értékeléssel, máskor az újság szerintem túl jó, vagy túl gyenge osztályzatot ad, mint mindenütt a világon.

Ha vissza is jutnak az NB I-be, önnek az idény végén lejár a szerződése. Szeretne hosszabbítani?

Ez az edzőn múlik. Ha szükség lesz rám, nagy örömmel maradok. Nem terveztem meg, mikor vonuljak vissza, amíg élvezem a tréningeket, addig csinálom, és remélem, hogy az NB I-ben is játszom majd.