megtanulták, s elő is adták a döntőben. Ami megtanulhatatlan, azzal nyertek Kemény Dénes tanítványai. Jellemzőek az amerikai szövetségi kapitány, Terry Schroeder szavai: „Borzasztó érzés a magyarok ellen vízilabdázni, mert annyi remek játékosuk van, hogy képtelenség valamennyit fogni. A döntőig azzal hízelegtem magamnak, hogy a mi védekezésünk a legjobb ezen az olimpián. Aztán a magyarok egy csapásra nevetségessé tették ezt a gondolatot…”
A csapat az athéni aranyérem után most Pekingben végzett először az élen nagy versenyen, amiről Kemény Dénes azt mondja, hogy a két siker között is jól játszott a válogatott, de becsúsztak a játékba olyan hibák, amelyektől leblokkolt a társaság. Az olimpián viszont: „Ha hibázott valaki, a többiek segítettek neki, hogy többet ne hibázzon.”
A lényeget – ahogy az illendő– a csapatkapitány, Benedek Tibor fogalmazta meg: „Sydneyben megszereztük a címet, Athénban megvédtük, Pekingben pedig történelmet írtunk…”
A labdajátékok férfidöntőivel zárult az olimpia. Közülük kosárlabdában (8–9. oldal) az Egyesült Államok az athéni kudarc után újra aranyérmes lett, az NBA-sztárokra épülő csapat a döntőben a világbajnok spanyoloknál volt jobb. Amikor Mike Krzyzewski szövetségi kapitány először hívta össze a játékosokat, aláíratott velük egy szerződést, hogy komolyan veszik a válogatottbeli szereplést, és lejátszotta nekik az amerikai himnuszt. Ebből értettek a klasszisok, olyannyira, hogy a lefújás után Kobe Bryant, a Los Angeles Lakers sztárja így beszélt: „Ez a győzelem sokkal fontosabb és sokkal különlegesebb minden bajnoki címnél, amelyet eddig nyertem, s amit még valaha is bármelyikünk nyerni fog.”
A XXIX. nyári játékokon Magyarország 3 arany-, 5 ezüst- és 2 bronzérmet szerzett, ez az éremtáblázat 21. helyéhez elég. A versenyek után Schmitt Pál MOB-elnök elmondta (13. oldal), ő is jobb szereplést várt a magyar versenyzőktől, és ha volt is olyan illúziónk, hogy sportnagyhatalom vagyunk, le kell számolnunk vele: „Meg kell számolni, hogy hányan öttusáznak, vízilabdáznak vagy vívnak nálunk, s akkor minden kiderül. A nagy tudású edzők és versenyzők találkozásából szép eredmények születtek. Mindig lesznek csodák, mindig akadnak majd szupertehetségek, akik mentik, ami menthető, de a jó szereplés intézményesen, a magyar sport jelenlegi körülményei között nem várható el – elemzett, hozzátéve: – Ahogy elvárjuk a szakszövetségektől, hogy készítsék el elemzésüket, ugyanúgy kérjük pártállástól függetlenül a döntéshozókat, hogy nézzék meg saját teljesítményüket, ha azt akarják, hogy versenyben maradjunk.”
Hogy lesz-e elemzés, s ha lesz, lesz-e következménye, majd meglátjuk. Legkésőbb négy év múlva, hiszen ahogy a pekingi stadionban, a záróünnepség végén megjelent a táblán: „Találkozunk Londonban, 2012-ben”.
