Huszonhét huszonhét az állás, emberhátrányban van a magyar csapat, s a bírók önt is leküldik. Jogosan?Huszonhét huszonhét az állás, emberhátrányban van a magyar csapat, s a bírók önt is leküldik. Jogosan?
Szerintem nem. Szabaddobást lehete
Az oroszokon múlott?
Nem, pontosabban nem csak rajtuk. Éppen az említett huszonhét huszonhetes állásnál több lehetőségünk is volt arra, hogy gólt szerezzünk, csakhogy a jobbnál jobb helyzeteket is elhibáztuk. Állítom, ha akkor vezetéshez jutunk, nyerünk.
A találkozó előtt azt mondta, muszáj győzni.
Meg is tettem mindent, hogy miénk legyen a bronz. Sajnos valami hiányzott belőlünk ahhoz, hogy legyűrjük Dél-Koreát. Talán a rutintalanság, talán a bizonytalanság számlájára írható a vereség, talán másra.
Idézném a torna előtti megjegyzését is. Azt mondta, az elődöntőbe kerülésnek roppant mód örülne.
Örülök is, hogy idáig jutottunk. Persze a harmadik helynek még jobban örülnék… A csapatra így is büszke vagyok, azt hiszem, idővel jó lesz visszagondolni erre az olimpiára.
Saját teljesítményét miként értékeli?
Közepesre.
Mennyire hátráltatta a sérülése?
Semennyire. Azt vallom ugyanis, hogy aki vállalja a pályára lépést, az százszázalékos, nincs joga utólag azzal mentegetőzni, hogy itt fájt, meg ott fájt. És nem is lenne elegáns. Szóval azért közepes, mert most azt érzem, hogy hasznosabban is játszhattam volna. Társaimat ugyan megfelelően kiszolgáltam, de több gólt kellett volna lőnöm. Talán majd Londonban jobban megy!
