Bár sokan sokat panaszkodtak a bíráskodásra (még Rudi Obreja, az AIBA technikai delegátusa is csalásokat vizionált), Vaszil Lomacsenkót semmi s legfőképpen senki sem tudta kizökkenteni. Az 57 kilós ukrán öt mérkőzése során csupán a döntőben találkozott olyan ellenféllel, aki eddig még nem léphetett világbajnokságon és olimpián dobogóra. Valóban ő bizonyult a legkönnyebb falatnak.
Kezdésnek az orosz Albert Szelimovot kapta, akitől a tavalyi világbajnokság döntőjében vereséget szenvedett. Pekingben sikerült törlesztenie: 14:7-re legyőzte Chicago bajnokát, így továbbléphetett a 16 közé, ahol az 54 kg-ban athéni bronzérmes Bahodirdzson Szultanov ellen lépett szorítóba. Az üzbég nem bizonyult kemény ellenfélnek: a négyszer két perc alatt mindössze egy pontot sikerült elérnie, míg Lomacsenkónak 13-at. Az éremig vezető úton Li Jang (a chicagói vb harmadik helyezettje) várt az európai ökölvívóra, ám a kínain az oly sokat emlegetett hazai pálya sem segíthetett: a három találat túl kevésnek bizonyult továbbjutásához.
A lehengerlő menetelés a négy között folytatódott. Miután már felülmúlta a tavalyi világbajnokság első és az egyik harmadik helyezettjét, következett a másik bronzérmes, a török Yakup Kilic – hogy teljes legyen a repertoár. A sorozat azonban nemcsak az ellenfelek eredményeit tekintve folytatódott, hanem az ukrán kirobbanó formáját nézve is, ugyanis 10:1-es győzelemmel jutott a fináléba. S ki következett ezután? Mivel a 2004-es olimpia érmesei nem indultak az idén, a chicagói vb dobogósait pedig már „hazaküldte”, nem maradt más, mint az Európa-bajnokságon elinduló, ám ott csak kilencedik helyet szerző Khedafi Djelkhir. A francia csupán 1 perc 51 másodpercig állt Vaszil Lomacsenko útjában, aki három számoltatás után megünnepelhette Ukrajna egyetlen pekingi bokszaranyérmét.
