A két 4x400 méteres váltó mel lett öt egyéni versenyszámot rendeztek meg az olimpia utolsó előtti napján, s ezek közül háromban olyan atléta diadalmaskodott, akinek sikerére a játékok előtt nem sokan tettek volna.
A legnagyobb meglepetést az 1500 méteren győztes Nancy Lagat szerezte, még akkor is, ha tudjuk, az orosz futónők felfüggesztésével minden indulónak megnőttek az esélyei. Július végén, az olimpia nevezési határidejének lejárta után hozta nyilvánosságra a nemzetközi szövetség, hogy hét orosz versenyző fennakadt a doppingvizsgálaton, s az 1500 méteren indítani kívánt hármas minden tagja a lebukottak között volt. A határidő lejárta miatt helyettesíteni már nem lehetett őket, így csak a tartalékként benevezett Anna Alminova képviselhette az orosz színeket. Ő azonban nem rúgott labdába. Ilyen előzmények után esélyesnek az etióp születésű, de bahreini színekben induló Marjam Dzsamal számított, aki az utolsó körben megpróbálta leszakítani ellenfeleit. Ám a kenyai versenyző tartotta vele a lépést, lehajrázta a célegyenesben, s 4:00.23 perces egyéni csúccsal szerezte meg az aranyérmet.
Az olimpia előtt a férfi 800 méteres síkfutásnak két nagy favoritja volt. Az egyik az orosz címvédő Jurij Borzakovszkij, aki négy héttel ezelőtt Monacóban a világ idei második legjobb eredményét (1:42.79) futotta, a másik a szudáni junior, Abubaker Kaki, aki a világranglistát vezeti (1:42.69). Az elődöntőt mindketten eltaktikázták, nem jutottak be a fináléba. Távollétükben a kenyai Wilfred Bungei rajt-cél győzelmet (1:44.65) aratott, ami elismerésre méltó teljesítmény a kétkörös távon.
A negatív szenzációt Blanka Vlasic veresége jelentette. A belgák szemszögéből ugyanez örömteli meglepetés, hiszen a magasugrást Tia Hellebaut nyerte meg. A horvátok kiválósága 2007 júniusa óta nem szenvedett vereséget, a legtöbb fellépését azzal fejezte be, hogy megpróbálkozott a 210 centiméteres világrekorddal, Pekingben azonban remegő lábakkal versenyzett. Látszott, hogy jó formában van, ezt 205 centiméteres második kísérletével be is mutatta, de hiányzott a lendület az ugrásaiból. A kritikus magasságig mégis mindent elsőre vitt, nem úgy, mint Hellebaut. A belga ugrónak az utolsó magasságig több javítása is volt, a 205 centin azonban elsőre jutott át. Ezzel szerezte meg az aranyérmet.
Kenenisa Bekele szenzációsan futott. A 10 000 méter után ötezren is győzni akart, de hamar kiderült, hogy célja elérésében honfitársaira nem számíthat. Kénytelen volt iramot futni, mert a mezőnyben több jó hajrás is volt, de a másik két etióp nem tudott neki vezetni, mert a szükségesnél lassúbbak voltak. Bekele így nem tehetett mást, az élre állt, ám hiába próbálta riválisait leszakítani, a kenyai Eliud Kipchoge és Edwin Soi még a csöngetésnél is ott lihegett a nyakán. Mivel ők is remek hajrázók, Bekelénél jobb helyzetben érezhették magukat, de csak addig, amíg az etióp 300 méterrel a cél előtt meg nem iramodott. Kipchoge és Soi hiába próbálkozott, a szinte sprintelő Bekelét nem tudták utolérni, az etióp 12:57.82 perces remek idővel győzött.
Az, hogy a férfi gerelyhajítást Andreas Thorkildsen nyerte meg, egyáltalán nem meglepetés, arra viszont nem lehetett számítani, hogy a norvég dobó majdnem négy métert javít idei legjobbján. Az athéni bajnok az első sorozattól kezdve az élen állt, teljesítményével kiemelkedett a mezőnyből, többször (4) dobta 85 méter fölé a gerelyt, mint riválisai együttesen (3). A legjobbját, a 90.57 métert ötödik kísérletére érte el. A lett Ainars Kovalsnak az utolsó sorozatban sült el a keze, 86.64 méterrel a hatodikról feljött a második helyre. A bronzérem a finn Tero Pitkämäkinek (86.16) jutott.
A két 4x400 méteres váltóban az amerikaiak nem hibáztak, a várakozásnak megfelelően ők szerezték meg az aranyakat.
