Vívás Pekingben?
Nem nekünk találták ki… Elképesztő, ahogy a páston sorra szálltak el reményeink az olimpián, és szállt el gyakorlatilag az utolsó fellépésen is. „Vívónemzet
vagyunk? Voltunk…” – szakadt
ki egy Körmendről érkező, zászlóval felszerelkező hazánkfiából, midőn megjelent az eredményjelzőn: Vörös Zsuzsanna 15/20, Gyenesei Leila 13/22.
Kora délután már rögzíthettük is: újabb éremesély lett oda…
Pedig biztatóan indult. A Kolonics György emlékére gyászszalaggal versenyző Vörös Zsuzsanna 182 körös lövészettel kezdett. Dörzsöltük a tenyerünket, Kulcsár Antal szövetségi kapitány a címvédő hátát veregette. 182. A bűvös szám. Kereken ennyit lőtt Athénban is. Oly szépnek tűnt minden….
Aztán kis séta a hatalmas teremben, úgy tíz méterrel arrébb öltözködés, az utolsó eligazítás, majd „állé”. És itt kezdődtek a bajok. Az első asszót egymás ellen vívta a két magyar, Vörös nyert, de Gyenesei sem nagyon szomorkodott. Aztán viszont egyre többet. Tudta, ebben a számban a legtöbb a lemaradása a mezőnyhöz képest, mindazonáltal a 13/22-es mutatónál sokkal jobbra számított. Mi is…
Hát még Vörös esetében! Olimpiai bajnokunk sem találta a ritmust, s mínuszban zárt: 15/20-as eredménye egészen az összetett 23. helyére taszította. Hovatovább reménytelen helyzet alakult ki két szám után. A tekintetek mindent elárultak.
Tragikus…
Úszásban hozta magát a két hölgy, Gyenesei negyedik, Vörös 14. lett ebben a tusában, de ezek után sem a boldogság sugárzott róluk. (Amúgy az amerikai Sheila Taormina nyerte a számot, aki 1996-ban olimpiai bajnok lett a 4x200-as gyorsváltóval, Sydneyben és Athénban a triatlonversenyen indult, sőt 2000-ben hatodik lett, s aki első amerikaiként szerepelt három különböző sportágban az olimpián.)
Oda süllyedtünk Pekingben, hogy az öttusaverseny negyedik száma előtt kevéske reményünket a lovak jelentették. A hírhedt kínai lovak a férfimezőnyt alaposan megrostálták, s gonosz tréfát űztek a sportolókkal. Nekünk Balogh Gábor és Horváth Viktor esete fájt, de majd minden induló nemzet siratta sportolóját...
Balogh és Horváth csütörtöki horrorisztikus bukása után néha az ötlött fel bennünk, már azzal is kiegyeznénk, ha a két magyar egészségesen fejezné be. A hét legrosszabb lovat szerencsére kivették a mezőnyből, egy jót beraktak – a két magyar pedig baj nélkül teljesítette a pályát. Sőt Gyenesei lovaglása remeknek mondható, egy verőhibája volt csupán, Vörös Zsuzsának viszont négy, és az időt is túllépte. A futásnak Vörös a 17., Gyenesei a 19. helyről vágott neki, az elsőről pedig a német Lena Schöneborn. Ott is fejezte be, így ő foglalta el azt a trónt, amelyre négy éve Athénban Vörös Zsuzsanna ült fel. A címvédő végül a 20., Gyenesei a 24. helyen ért be. Aranyesélyesnek hittük a mieinket a férfi- és a női versenyben is, de még az éremtől is fényévekkel elmaradtak. Los Angelest leszámítva, ahol magyar sportolók nem vettek részt az olimpián, legutóbb Melbourneben, 1956-ban fordult elő, hogy öttusázóink közül senki sem végzett dobogós helyen.
