Hihetetlenül izgalmas, fordulatos versenyeket láthatott pénteken este a „Madárfészek” közönsége, és a jamaicaiaknak köszönhetően ezúttal sem maradt el a világrekord. Először a női 5000 métert élvezhette a publikum, amelyben három fő esélyes indult harcba az aranyért: két etióp, Meseret Defar és Tirunesh Dibaba, valamint az etióp születésű török, Elvan Abeylegesse. Az elmúlt években mindhárman javítottak világcsúcsot ezen a távon, Pekingben Dibaba és Abeylegesse tízezer méteren már felállhatott a dobogóra, Defar címvédőként rajtolt. A futók elképesztően lassan kezdtek, senki sem akarta vállalni a vezetést, ezért volt olyan kör, amelyet 90 másodperc alatt tettek meg. Ez az iram négyezer méterig tartott, a boly teljesen együtt futott, látszott, hogy az utolsó körben dől el a küzdelem. Dibaba 500 méterrel a cél előtt kezdte el a hajrát, Defar és Abeylegesse vele ment, pillanatok alatt otthagyták a többieket, meglepetésre azonban a címvédő a tőle megszokottnál nehézkesebben mozgott. Dibaba különösebb erőfeszítés nélkül szerezte meg második aranyát, Abeylegesse pedig ismét a dobogó második fokára állhatott.
Tatjana Lebegyeva sírva fejezte be a versenyt. Hogyne keseredett volna el, amikor azt hitte, hogy utolsó ugrásával megszerezte a győzelmet, megelőzte a brazil Maurren Maggit, aki az első sorozattól kezdve 704 centiméterrel vezetett. Lebegyeva elsőre 697-nél landolt, ezután minden kísérleténél kockáztatott, és ötből négyszer belépett. Utolsó ugrása után lélegzet-viszszafojtva várta, hogy lemérjék kísérletét: 703 centiméter lett. Nem sikerült megvédenie a címét, mégsem kellett volna bánkódnia, hiszen két ezüstéremmel utazhat haza. A távolugrás döntőjéből hiányzott az idei világranglista-vezető, Naida Gomes (712), aki a selejtezőben nem találta a deszkát, mellette kiesett az orosz Tatjana Kotova is. Eredetileg nem jutott döntőbe 659 centiméterrel a nigériai Blessing Akagbare sem, az ukrán Ljudmila Blonszka doppingvétsége miatt azonban előreléphetett a 13. helyről, indulhatott a fináléban, és kihasználta a lehetőséget. A döntőben elsőre 691 centiméterre javította legjobbját, s megszerezte a bronzérmet. Míg Lebegyeva a gödör mellett kesergett, a jamaicai sprinternők a pályán meredtek maguk elé üveges szemekkel. Ők voltak a 4x100 méter toronymagas esélyesei, stafétájuk a 100 méter három érmeséből és a kétszázas olimpiai bajnokból állt, ráadásul legnagyobb riválisuk, az amerikai gárda az előfutamban túlváltott, így hiányzott a döntőből. A jamaicaiaknak csak arra kellett ügyelniük, hogy körbemenjen a bot. Nem is koncentráltak másra, ezt azonban eltúlozták. A második váltásnál Sherone Simpson olyan közel került Kerron Stewarthoz, hogy a kialakult szokatlan helyzetben már át sem tudta adni a botot. Összeütköztek, kiestek. A jamaicai férfiak a melegítőpályán lévő tévén döbbenten nézték a jelenetet, de nem sok idejük volt gondolkozni, mert röviddel később ők következtek. Biztosra akartak menni, a váltásokat ők sem „hegyezték ki”, de nem hibáztak. Annyival gyorsabbak a többieknél, hogy három tizeddel így is megjavították a világcsúcsot, 37.10-zel a hatodik aranyat nyerték Jamaicának. Usain Bolt így egyszerre világcsúcstartó 100 méteren (9.69), 200 méteren (19.30) és 4x100-on. A nőknél a hibás váltások miatt csak öt csapat szerzett pontot, az aranyérem az oroszoknak (42.31) jutott.
Elképesztően sokat hibázott a rúdugró Steven Hooker, olimpiai rekorddal mégis ő lett a bajnok. Az ausztrál versenyző az 580, az 585, az 590 és végül az 596 centimétert is harmadik kísérletére vitte, ezt követően nem próbálkozott tovább. Tízpróbában Bryan Clay (8791) győzelme egy pillanatig sem volt kétséges, 240 pontos előnnyel lett első úgy, hogy az utolsó számban, 1500 méteren szinte csak kocogott (5:06.59). Annál nagyobbat futott a fehérorosz Andrej Kraucsanka (8551), aki ezzel megelőzte a kubai Leonel Suárezt (8527). Az 50 kilométeres gyaloglás olasz győzelmet hozott, Alex Schwazer 3:37:09 órás olimpiai csúccsal ért célba.
