Mi a titkuk?
Megfejthetetlen.
Féltettük őket. Az elveszített döntők, az Athén óta (viszonylag) sikertelennek mondott időszak, a napokban hurrikánként az egész csapaton végigsöprő betegség, rendkívül motivált ellenfél. De megcsinálták.
Úgy, ahogy csak ők tudják. Olyan elemeket előhúzva, amelyekkel mindenkit megleptek.
Aduász 1: Gergely István. Ki nyíltan, ki burkoltan kritizálta Kemény Dénest, hogy az Európa-bajnokság után változtatott, és Nagy Viktor helyett a Honvéd kapusát hozta ki. Most vajon elhallgatnak ezek a hangok? Elhallgatnak azok után, hogy a rendkívül szimpatikusan viselkedő kapus az edzéseket kihagyó, láthatóan megviselt Szécsi Zoltán helyére beállva remek védéseivel adott tartást a csapatnak? Bárhogy legyen, pályafutása új szakaszába érkezett. Bár ő ez ellen „tiltakozott”, de itt, Pekingben egyöntetű vélemény: ezen a találkozón maradandót alkotott, a második számú kapusból nagyon nagy kapus lett. Szécsi gyakorlatilag akkor futott be, amikor Sydneyben a jugoszlávok elleni elődöntőben Kósz Zoltán helyett ugrott be. Akkor lett sztár. Akkor ismerte meg egy ország a nevét. Gyanítható, most már az Athénban is megkoronázott, ám inkább a háttérben meghúzódó Gergely Pistáét is ismeri.
Aduász 2: Varga Tamás. Mr. Őserő. Aki eddig nem sokat hallatta a hangját. Nem is kapott túl sok lehetőséget. A szolnoki fiatalember ettől nem volt boldog – és akkor finoman fogalmaztunk. Kemény doktor tartogatta. Az elődöntőre. Az eddigi legfontosabb meccsre. Beküldte. Először a helyére, a megszokott helyére. Középre, a centerre. Majd jött a csavar: Tamás nagy hirtelen védőből támadó lett. A center. A padon ült Molnár Tamás, a padon ült Kis Gábor, a montenegróiakon látszott, nem tudták, kire menjen a bekk. Bejött, zavart okozott. Elérte a célját.
Aduász 3: Kiss Gergely. Lőtt hármat. Ebben nincs semmi meglepő. A nagy meccseken gyakorlatilag így szokta. A meglepetést emberfórban kapta a rivális: Gergő sok esetben mindent összekuszálva a kapufánál termett. Megijedtek tőle. Nem ezt várták. Összezavarodtak. Kihasználtuk!
Aduász 4: Kásás Tamás. A legnagyobb talány? Meglehet. A legnagyobb játékos? Hát… Amit a negyedik negyedben művelt, arra tényleg csak a legnagyobbak képesek. Vezettünk 9–7-re, de feljöttek a montenegróiak. Szívós munkával egyenlítettek. Haraptak, borzalmasan haraptak. És ekkor az addig
folytatás...
