Már a rajt előtt eldőlt.
Dayron Robles az olimpiai játékok előtt – nagyon udvariasan – úgy vélekedett, öt versenyző küzd majd az aranyéremért a 110 méteres gátfutásban. Magát is közéjük sorolta – mivel 12.87-es idejével ő a világcsúcstartó, ezzel azért nem árult el túlzott magabiztosságot.
Aztán legnagyobb riválisa, a korábbi világrekorder, ötkarikás címvédő Liu Hsziang (aki nem mellesleg a kínaiak ikonja, kedvence és az olimpia első számú védjegye) sérülése miatt anélkül adta fel a szám előfutamát Pekingben, hogy egyetlen gát felett átlendült volna,
az amerikai Terrence Trammell ugyancsak visszalépett, így a kubai gyakorlatilag ellenfél nélkül maradt. Persze voltak még jó futók a mezőnyben, de Robleshez hasonló képességű nemigen akadt.
A mindössze 21 éves kubai ugyanis szélvészgyors, és technikája is egyre fejlődik, ráadásul egybecsengő vélemények szerint még van is benne – úgymond – tartalék. Nem mintha szüksége lenne erre: nemcsak az Ostravában június elején futott világcsúcsával írt máris történelmet, de azzal is, hogy az utóbbi hónapokban folyamatosan olyan gyors volt, mint előtte soha senki. Ő az első, aki egy szezonon belül kétszer 12.90-en belül tudott futni, és korábban csak az atlantai bajnok amerikai Allen Johnsonnak volt egyáltalán három 13 másodpercen belüli ideje – Roblesnek egyedül tavasszal, az olimpia előtt volt öt...
Ehhez képest igen visszafogottan nyilatkozott a játékokat megelőzően. „Csak a döntőbe szeretnék bekerülni, ott pedig már akármi megtörténhet. Természetesen a győzelem a célom, és van is realitása, hogy elérjem, hiszen jó formában érzem magamm. De tisztában vagyok vele, hogy erős a mezőny – ám ez még jobb teljesítményre sarkall.”
A kubai atléta ugyanakkor némi meglepetést szerzett azzal, hogy a játékok előtt néhány napra visszament Havannába tréningezni, de több okból is szívesen jár haza. „Ösztönzőleg hat rám, hogy
láthatom a családomat, pszichológiai szempontból nagyon sokat jelent” – mondta. Emellett a kubai gátas hagyományoknak is nagy tisztelője, főképp Anier Garcíára néz fel, aki Sydneyben első, Athénban harmadik lett. „Folytatni akarom hazám dobogós sorozatát” – fogadkozott Robles.
Eljött tehát a döntő, amelyben Liu Hsziang és Trammell kiesésével már valóban toronymagas esélyesnek számított. Ennek megfelelően is futott: megszorítani sem tudták, és végül 12.93-mal, hat századra saját világrekordjától ért célba úgy, hogy a végére láthatóan kiengedett egy kicsit – elvégre nem volt ellenfele.
„Nagyon jól éreztem magam, minden rendben van az életemben –
utalt vissza kubai vakációjára a győzelem után. – Nyugodt voltam a verseny előtt, bíztam önmagamban, gyors is voltam – és olimpiai bajnok lettem, ami mindig is az álmom volt. Rengeteget fejlődtem az elmúlt években, a technikám pedig idén forrott ki.”
A várva várt csata Liu Hszianggal tehát elmaradt, de nagy kérdés, a kínai mire ment volna Robles ellen. Emberünk ugyanis tisztelheti bármenynyire a riválisokat, veszedelmesen gyors; a közelmúlt eredményei alapján ezután is nehéz lesz őt megszorongatni. Úgy tűnik, vár még ránk néhány 110 gátas viadal, amely már a rajt előtt eldől.
