A végén még kiderül, hogy van humorérzékük a kínaiaknak: miközben a nép ronggyá ázik a lelátón, a hangulatfelelős – bizonyos Rihanna előadásában – az Umbrella, vagyis az Esernyő című számot nyomatja… És a közönség tombol. Igaz, az embernek olyan benyomása támad, mintha kondomreklámfilm forgatásának közepébe csöppent volna: 12 200, bokáig érő esőkabátba bújt kínai és amerikai ugrál a dugig telt tribünön.
Hogy szakadó esőben, azt azért érdemes hangsúlyozni, mert a női strandröplabdázók döntőjére látogatunk ki. A látvány kissé fura: a Csaojang parkban ideiglenesen felhúzott (tavaly épített, még az idén lebontandó) aréna lelátóján nyakig begombolkozik mindenki, míg odalent, a pályán négy hölgy vékonyka fürdőruhában virít. Miközben azon aggódunk, meg ne hűljenek, az illetékesek döntenek: mivel nem villámlik, lehet játszani. Strandröplabdáztak már jobb körülmények között is, de maguk a résztvevők is nyilván úgy vannak vele: az olimpiai bajnoki cím megér egy kisebb náthát. Az Egyesült Államokból importált hangulatfelelős is megdolgozik a pénzéért: mind a négy lelátórészt bevonja a meccset felvezető show-ba, vevő is rá a publikum. Hol Kínát, hol az USA-t éltetik a szurkolók, lassan kezdjük magunkat a Béke és Barátság versenyen érezni. A szpíker frenetikus breaktánccal teszi fel a koronát a produkciójára, dupla prémiumot érdemelne, ahogy a homokban és esőkabátban pörög a fején.
S ami ezután jön! Kerri Walsh és Misty May-Treanor az Egyesült Államokból, illetőleg Tien Csia és Vang Csie Kínából olyan mérkőzést vív, hogy hajlamosak vagyunk elfeledni, azért is buszoztunk ki Peking szélére, hogy megcsodáljuk az alakjukat. Azért még idejében eszünkbe jut, így elkönyveljük magunkban: aki azt állítja, hogy a női röpiseknek formás a fenekük, igaza van. No de a kezük! Akkora erővel ütik meg a labdát, hogy az már nekünk fáj. Bár Vang Csiének alighanem jobban: egy Walsh-lecsapás következményeként „belenéz” a játékszerbe, de a könnyfakasztó jelenet után hamar kész a folytatásra. Párjának is kisebb gondja támad: egy mentési akció közben úgy túrja fel a földet, mintha az óvodában vakond lett volna a jele, tele is megy a szeme homokkal. Nem mintha ez olyan nagy szám lenne ebben a sportágban.
Az már sokkal inkább, hogy a négy esztendeje, Athénban is diadalmaskodó Walsh és MayTreanor úgy vág neki a döntőnek, hogy előtte 107 mérkőzést fejezett be győzelemmel. S érik a száznyolcadik is: 21:18-ra megnyerik az első szettet. Elsősorban a tudásuknak, másodsorban a kabalájuknak köszönhetően: Walsh kisaszony, mint minden fontos csata előtt, vett egy langyos zuhanyt, míg MayTreanor ezúttal sem változtatott a torna eleje óta viselt frizuráján, ugyanakkor arra ügyelt, hogy mindkét hónalját ötször kenje be kedvenc stiftjével. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy besöprik a második felvonást is: az újabb 21:18at követően már hempereghetnek is a homokban. Tien Csia elsőként tiszteleg a győztesek előtt – igaz, ha valakitől, a kínai hadsereg hivatásos katonájától ez elvárható.
A 44 percig tartó meccset szívesen elnéznénk még, de a szabály úgy szól, ha valaki nyer két játszmát, nincs tovább. Sebaj, majd legközelebb! Akkor már nem hátsó szándékkal jövünk.
