„Az úszás parádésra sikerült, a kerékpár is jól ment” – mondta a mezőny egyetlen magyarja, Kuttor Csaba, aki a tizedik helyen jött ki a vízből, mindöszsze kilenc másodperces hátránnyal. Két keréken a bolyban maradt, az emelkedőkkel alaposan megküzdött, a lejtőkön pedig hajtott, hogy minél jobb pozícióba kerüljön a dombok előtt. A gondok a futásnál kezdődtek, Kuttor Csaba végül a 47. helyen ért célba. Képességeihez képest ez tőle szerény helyezés, az előzmények alapján viszont sokkal jobbat nemigen lehetett várni.
„A felkészülés nagyon hiányzott, átestem a ló túloldalára, nem sokat edzettem – mondta Kuttor Csaba. – Száz százalékig biztos voltam benne, hogy nem mehetek az olimpiára, arra nem számíthattam, hogy az utolsó héten ketten is visszalépnek. Amikor kiderült, három napig – ahogy csak tudtam – készültem otthon, aztán itt az átállással is meg kellett küzdenem, és csak »másodlagos« olimpikonnak számítottam az olimpiai faluban. Betettek Bedák Palival egy szobába, a sok bulizás miatt napokig nem is aludtam, hiába kértem, hogy tegyenek át máshová, azt mondták, nincs hely. Csak a verseny előtti éjszakán sikerült ezt megoldani. Hatvan százalékban az edzés, húsz százalékban az alváshiány miatt nem sikerült jobban a harmadik olimpiám, ráadásul semmi folyadék sem marad bennem a versenyzés során. Nem először fordul velem elő, hogy muníció nélkül maradok viadal közben.”
