Ugyan magyar induló nélkül zajlott a szerenkénti döntők első napja, mégis hatványozottan figyeltünk a férfi lólengés fináléjára, amelyben ott lett volna a helye Berki Krisztiánnak – ezt minden elfogultság nélkül nyugodtan kijelenthetjük. Csak azok a kvalifikációs szabályok… S ezt a mondatot a finálé után is rendületlenül ismételgethettük, mert látva a nyolc gyakorlatot, Berkinek nagy esélye lehetett volna az éremszerzésre. Sőt! A tavalyi világbajnokság aranyérmese, Hsziao Csin ugyan ezúttal is a dobogó tetejére állhatott, annak ellenére, hogy gyakorlata egyhén szólva sem volt tökéletes, a kapott pontszáma (15.875) pedig elég alacsony. A második hely a horvát Filip Udéé, a harmadik a brit Louis Smithé lett. A két európai tornász az elmúlt évek világversenyein rendre Berki mögött végzett. A másik férfidöntőben, talajon szintén kínai arany született Cou Kaj jóvoltából, és ez már inkább meglepetés, hiszen ezen a szeren Diego Hypolito volt a toronymagas favorit, ám a brazilnak csak a hatodik hely jutott. S ha már a meglepetéseknél tartunk: a nőknél talajon a román Sandra Izbasa ugrott az élre. S míg ő az aranyérmét ünnepelte, az amerikai Shawn Johnson szomorúan konstatálhatta, hogy az egyéni összetett versenyhez hasonlóan ezúttal is csak a második hely jutott neki. Ugrásban az északkoreai Hong Un Dzsong kapta a legmagasabb pontszámot, ám ezen a szeren valószínűleg a német színekben versenyző Oksana Chusovitina teljesítménye érdemli meg a kiváló jelzőt, hiszen az üzbég születésű tornász 33 évesen olimpiai dobogóra állhatott – igaz, nem először, hiszen a FÁK színeiben 1992-ben, Barcelonában csapataranyat ünnepelhetett.
