Nem egészen féléves az emlék: a PSV Eindhoven–Fiorentina UEFA-kupa-negyeddöntő viszszavágója után boldog olasz szurkolók várták a Phillips Arenából kilépő kedvenceiket. A firenzei sztárok alig tudtak eljutni a csapatot szállító buszig, amikor pedig nagy nehezen felkászálódtak, a jármű még hoszszú percekig nem tudta elhagyni a parkolót a lilába öltözött ünneplő tömegtől.
Csütörtök este, nem sokkal 22 óra előtt a Stade de Suisse maratoni kapujánál jutott ez eszembe. A DVSC játékosai ekkor szálltak fel a rájuk váró buszra, s bizony nem kellett átverekedniük magukat egyetlen rajongón sem, a sofőr pedig akadálytalanul kanyarodhatott ki a késői órán is meglehetősen forgalmas Papiermühler utcára. Csak egy – svájci lévén nem meglepő – túlzottan udvarias biztonsági őr, valamint e sorok írója intett a nem túl vidám társaság felé, aztán a jármű elindult a berni repülőtérre. A DVSC-t Svájcba is elkísérő félezer szurkoló ezalatt a stadion másik oldalán beszélgetett, próbálta megfejteni a váratlan, ám annál látványosabb összeomlás okait.
A Debrecenbe tartó charterjárat fedélzetén természetesen ugyanez volt a téma, s mi is megpróbáljuk feltárni, miért szaladt bele a hazai bajnoki eredmények alapján pillanatnyilag legegységesebbnek tűnő magyar együttes a súlyos vereségbe (4–1). Az első játékrészben ugyanis semmi jele sem volt a szünet utáni rémálomnak, sőt a lelátón úgy éreztük, hogy a Young Boys érezheti magát szerencsésnek, amiért Marco Schneuwly a játékrész végén egy védelmi megingást kihasználva egyenlíteni tudott. A kezdeti svájci rohamokat átvészelő Loki ugyanis az első negyedóra után egyre bátrabban futballozott, Rudolf Gergely tizenegyesgólja után pedig egyértelműen kézben tartotta a mecscset. A hazaiak néha hosszú percekig csak keresték a labdát, öröm volt nézni a pontos paszszokat, szép cseleket. Aztán egy jobb oldali Young Boys-akciónál eldőlt az első dominó: sorra hibáztak a Loki-védők, így lett 1–1 a félidő.
A vendégcsapat szempontjából kiváló (rész)eredmény. Csakhogy ez a vendég Magyarországról érkezett. Az egyenlítő gól ugyanis leírhatatlan hatással volt a debreceni focistákra. Az addig magabiztos, erőt sugárzó fiatalemberek egy csapásra döntésképtelenné váltak, a Young Boys játékosai pedig megérezték, hogy valami megváltozott a Stade de Suisse műfüvén. Carlos Valera (az első játékrészben egyedül ő nyújtott értékelhető teljesítményt a sárga-feketék közül) a hátára vette az együttest. A csatár őrületbe kergette a DVSC hátsó alakzatát, hol a jobb, hol a bal oldalon tűnt fel. Ráadásul a Young Boyst ezúttal először dirigáló Vladimir Petkovic előhúzott egy dzsókert a kispadról, hiszen a 66. percben pályára lépő Alberto Regazzoni két perccel később betalált, majd a hajrában újra eredményes volt. Ehhez persze kellett, hogy a debreceni védekezés szinte valamennyi résztvevője (az átlagát hozó Bernáth Csaba kivételével) többször is nagyot hibázzon, a középpályások a második játékrészben alig tudták megtartani a labdát, a szünet utáni támadásokban pedig nem volt sem ötlet, sem átütőerő. Ráadásul Herczeg András nem tudott a kispadról Alberto Regazzonihoz hasonló futballistát beküldeni, így maradt a hajrá látványos összeomlása, amely után vélhetően csak a tisztes helytállásra van remény az augusztus 28-i visszavágón.
S hogy a végére hagyjunk egy pozitívumot. Amikor felvetették, hogy a debreceniek számára szokatlan, műfüves talaj lehet a súlyos vereség oka, Herczeg András klubmenedzser nem próbálta mentegetni magát és csapatát, határozottan kijelentette: a pálya borításának semmi köze sem volt az eredményhez.
