Négy magyar ökölvívó már bemutatkozott Pekingben, és – bár összességében várakozáson alul teljesítettek – lehetett reménykedni abban, hogy Szellő Imre mellett Kalucza Norbert is bejut a negyeddöntőbe. Főleg azért, mert a debreceni bunyós nyilatkozatából („Mindenkit le akarok győzni, azért jöttem Pekingbe, hogy bajnok legyek!”) kiderült, ő nem elégszik meg a nyolcba kerüléssel.
Az aranyéremig vezető út első akadályát könnyen „legyőzte”: erőnyerőként nem kellett a 32 között ringbe lépnie, rögtön a nyolcaddöntőbe került. A folytatás már nem tűnt ennyire egyszerűnek, Kalucza szombati ellenfele a Pekingbe szintén éremért érkező, Puerto Ricó-i McWilliams Arroyo Acevedo volt. Az első menet még kiegyenlített küzdelmet mutatott – 2:2 volt az állás –, ám utána jött a hideg zuhany. A második két perc alatt az ellenfél valósággal felőrölte a DVSC versenyzőjét. Arroyo hatalmas iramot diktált, nem engedte ki szorításából a magyar öklözőt, aki egyre több pontatlan ütést hajtott végre, ráadásul kétszer is rászámoltak. Az agilitás és eredményesség közötti nagy különbség az eredményen ugyancsak meglátszott: 10:3 volt oda. Ekkor érezni lehetett, hogy már idősb Balzsay Károly szövetségikapitány tanácsai sem segíthetnek. Az utolsó négy percben a magyar öklöző ugyan még szerzett három pontot – kettőt azért, mert folyamatos beszédért megintették a Puerto Ricóit –, ám önmagában még ez is kevés lett volna a győzelemhez, ráadásul Arroyo a negyedik menetben újra megtalálta a meccs eleji önmagát, és fölényes, 14:6os győzelmet aratott. Kalucza meg Londonig várhat olimpiai aranyára. A magyar küldöttség pedig talán keddig az első érmére, amikor az utolsó, még versenyben lévő bunyós, Szellő Imre lép ringbe az elődöntőbe jutásért. 2000 óta várunk magyar dobogósra.
