Annyira azért mégsem lett tartalékos a VfB Stuttgart csütörtök esti összeállítása, mint ahogy Armin Veh, a csapat vezetőedzője ígérte. A szakember a padra ültette ugyan az Európa-bajnoki ezüstérmes Thomas Hitzlspergert és a stabil játékosnak számító mexikói Pavel Pardót, valamint a sérültek (a brazil Cacau és a holland Khalid Boulahrouz) sem épültek fel, de azért erős együttes maradt a házigazda. Az ETO gondjait szaporította, hogy a meccs előtti utolsó edzésen megsérült Mario Bicak – a légiósnak az első diagnózis szerint porcleválás van a térdében –, így ő nem szerepelhetett a gárdában, amely igencsak érdekes hadrendben kezdte meg a meccset. A zöld-fehérek három belső védője mellé – közülük az egyikük mindig hátrébb helyezkedett a másik kettőnél, afféle söprögetőként – a jobb oldalon Tokody Tibor, a balon pedig Völgyi Dániel lépett viszsza rendszeresen. A cél az volt, hogy zárják le a vonal melletti területeket, mert a VfB specialitása, hogy széleken vezet veszélyes akciókat. Egervári Sándor a meccs előtt azt kérte játékosaitól, hogy futballozzanak okosan, tartsák a labdát, legyenek megfontoltak.
Hamar kiderült, hogy beadásban valóban erős a Stuttgart, és a VfB futballistái is ragaszkodnak a labdához, nem is nagyon adták oda a győrieknek. A hazai csapat az első pillanattól kezdve mezőnyfölényben volt, ami korántsem jelentette azt, hogy számolatlanul alakította ki a helyzeteket, ám Szasa Sztevanovics bizonytalankodása és Kovács II Zoltán amatőr megoldása után (a védőtől elpattant a labda) mégis előnyhöz jutott.
Ami azonban pozitívum volt: a győriek egyáltalán nem rogytak meg a kapott góloktól, és bár a VfB birtokolta többet a labdát, ha az ETO megszerezte, igyekezett lassítani az amúgy sem gyors tempón.
A második gólt követő percek világosan megmutatták, hogy a hazai futballisták egy az egyben sokkal jobbak, mint a győriek. A találatok amúgy arra is felhívták a figyelmet, hogy hiába szervezte sűrűre a védelmet Egervári Sándor, az egyéni hibákat kegyetlenül kihasználta a német csapat. Voltak pillanatok a mérkőzésen, amikor éppen az hiányzott a győri játékosokból, amit Egervári Sándor kért: a megfontoltság és a nyugalom.
Amilyen váratlan volt a hazaiak két gólja, annyira szép volt Böőr Zoltán bombája az első félidő végén.
A második félidőre Egervári Sándor átalakította a hadrendet: a jobb oldalra beállította Nikolov Balázst, a lecserélt Völgyi Dániel helyére pedig átküldte Tokody Tibort. Ettől lendületesebb is lett a csapat játéka, és a játékrész elején úgy tűnt, többet vállal a Győr támadásban is. Egészen jó meccs kerekedett, amelyben az ETO méltó partnere volt a VfB Stuttgartnak. Persze, ahogy felpörögtek és néha védekezésben kinyíltak a győriek, úgy lendültek bele egyre inkább a hazaiak. A hajrára aztán visszaállt az első félidőben megszokott rend: a Győr az utolsó negyedórában már semmi mást nem akart, csak kivédekezni a hátralévő perceket, és tisztes, a visszavágóra némi reményt adó eredménnyel kihúzni.
A stuttgartiak edzője, Armin Veh az utolsó tíz percre hármat cserélt, frissítve ezzel csapatán. A győriek azonban utolsó erőtartalékaikat mozgósítva megúszták újabb kapott gól nélkül, és bebizonyították, hogy koncentrált futballal, motiváltan, nagy akarással játszva kiegyenlíthető az erőkülönbség. A két hét múlva rendezendő visszavágó izgalmasnak ígérkezik – gondoljunk csak arra, hogy Győrött az ETO-nak elég lenne „csak” 1–0-ra nyernie a bravúrhoz...
Jó: Simák, Hilbert, Gomez, ill. Böőr, Jäkl, Koltai
További eredmények a 19. oldalon
