A nemzetközi helyzet határo zottan fokozódik. Hétfőn még csak gyalogsági erők biztosították az olimpia sajtóközpontját, kedd reggel már igazi „péeszhá”, vagyis páncélozott szállító harcjármű posztolt az MPC (Main Press Centre) bejáratánál, valódi gépágyúval a toronyban, igaz, a sorozatlövő le volt takarva ponyvával.
Most még…
Az a szerencse, hogy az olimpián semmilyen versenyszámban sem találkozik az orosz és a grúz válogatott – utóbbi egyetlen csapatjátékban sem kvalifikálta magát –, s bízzunk benne, hogy bokszoló, birkózó, cselgáncsozó sem. Mert ha igen… De hagyjuk is ezt, elvégre ezen a napon az úszóknál Michael Phelps utolérheti az örökös olimpiai aranylista tetején Larisza Latinyinát, Paavo Nurmit, Carl Lewist és persze Mark Spitzet, kit érdekel most a háború? A baltimore-i „ufó” pekingi idő szerint kedd reggel 10 óra 16 perckor nyolc aranynál tartott, de abban a pillanatban rajtolt a férfi 200 gyors döntője.
Egy perc negyvenkettő egész kilencvenhat másodperccel később már ötös holtverseny volt a medálialista csúcsán, de különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük, nem sokáig. Szerdáig, a 200 méter pillangó fináléjáig.
Natalie Coughlin nyerte meg a százméteres női hátúszást, ami annak ellenére szenzáció, hogy a gyönyörű, 25 éves kaliforniai lány győzött négy éve Athénban is. Itt azonban a középdöntőben a zimbabwei Kirsty Coventry világcsúcsot úszott, és ő számított a finálé favoritjának. Coughlin viszont másképp gondolta, és kis különbséggel lenyomta az afrikait. Coventrynek nincs szerencséje, a 400 vegyesen is a régi világrekordon belül úszott, de akadt nála egy jobb, Stephanie Rice. Mindegy, ott van neki még a 200 hát és a vegyes…
Leisel Jones megingathatatlanul uralja a mellúszást. A 22 éves ausztrál hölgy ugyan nyolc századdal elmaradt saját világcsúcsától, de így is másfél testhosszt vert a második helyezett amerikai Rebecca Sonira, aki az utolsó pillanatban került be az amerikai csapatba, a doppingoláson ért Jessica Hardy helyére. Aaron Peirsol most már négyszeres olimpiai bajnok: a százméteres hátúszás döntőjébe gyenge, 53.56 másodperces idővel jutott, de ott kivágta a rezet, vagyis az aranyat, mert saját, júliusban felállított világrekordját 44 századdal megjavítva, 52.54 másodperces idővel győzött. „Egész végig csak az járt az eszemben, hogy szerezzük meg az első két helyet Matt Greversszel, mindegy, hogy milyen sorrendben. És sikerült!” Grevers egyébként szintén amerikai, és 203 centiméter magas…
