sok mindent leolvasni. Az első olimpiás játékosok bezzeg – és így van rendjén – teli szájjal vigyorogtak. Élükön a meccsen lábbal sikertelenül próbálkozó Varga Dániellel („Úgy éreztem, így kell tennem, nem jött be, majd máskor…), aki a tőle három méterre álló, az egyik helyi médiás lánnyal közös hangot kereső öccsén, Dénesen mulatott jól. No meg azon, hogy nem sok helyen használják az ő neve mellett az útlevelében persze benne lévő harmadik nevét, a Rudolfot…
„Én meg Varga Dénes Andor vagyok” – kontározott egyből az ugyancsak háromnevű testvér – ők már csak ilyenek. Különösek, bohókásak, kedvesek. És zsenik. Akik a két jó barát, a Steinmetz fivérek nyomdokaiba akarnak lépni. Ugye, megteszik?