Balhé van!
Ne tessenek megijedni, bennünket nem érint. Keddi ellenfelünk háza táján viszont áll a bál. Alessandro Campagna és a csapat között a viszony enyhén szólva is feszült. Néhány sokat bizonyított pólós, többek között Hadziteodoru és Santa, el sem jött Pekingbe, és az itt medencébe ugró játékosok sem a küzdeni tudásukkal hívják fel magukra a figyelmet. Vereség az ausztráloktól, méretes zakó a magyaroktól – borítékolható, az olasz mester napjai meg vannak számlálva…
Az uszodai hírek mindentudója, Kemény Dénes is tisztában lehet a kolléga egyre szaporodó gondjaival – a mérkőzés utáni ölelése azt sugallta neki, én melletted állok.
Egy olimpia persze mindig sorsdöntő a kapitányok életében. Campagnának az állásába kerülhet a hasonlóan gyenge, hovatovább méltatlannak nevezhető folytatás, ez nem vitás. No de mi lesz Kemény Dénessel? Bennünket nyilvánvalóan ez érdekel elsősorban, mindazonáltal maximálisan elfogadható a szövetségi válasz: majd a játékok után.
Triplázás esetén persze kötve hisszük, hogy a testületnek kell majd feltenni a kérdést – akkor a szakvezetőn múlik, kell múlnia a döntésnek.
Itt, Pekingben már a montenegróiak elleni mérkőzésen is feltűnt, Kemény a „régi”, motivációja semmit sem csökkent, ugyanúgy tudja űzni-hajtani, esetenként dorgálni fiait, mint korábban. Így volt ez a görögök ellen is: 1–0, 3–1, 6–1, 7–2, remek első negyed, de ezután egy kicsit lelassult a gépezet. Kemény nem ült a babérjain, feltüzelte játékosait, minden hibára felhívta a figyelm ü ket. Miközben sokan ásítoztak a lelátón, avagy otthon ágyban, fotelben, íróasztal előtt, a mester a 29. percben is hevesen gesztikulált – látszik, érződik, rajta, a csapaton, a stábon, hogy roppant sikeréhes mindenki. Ez egyértelműen leszűrhető a görögök elleni összecsapást látva – no de még mi? Valóban ennyire gyenge volt az ellenfél, avagy csapatunk talált rá a helyes útra? A legszakavatottabb talán a válogatott edzője, Kásás Zoltán, aki dolgozott Görögországban (mit dolgozott, Bajnokok Ligáját nyert az Olympiakosszal!), aki jól ismeri Tomakoszékat: „Ennyire nem
gyengék, az kétségtelen. Mi jól játszottunk, mondhatnám, minden sikerült, de ebből a találkozóból nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Nem, mert úgy érzem, szétesett a görög válogatott. Sandro és a játékosok között valami nem stimmel, ez érződik, így nem is várhatnak csodát. Egyébként szomorú, mert Sandróval jött fel az élmezőnybe a görög vízilabda, emlékezhetünk, mi is mennyire szenvedtünk ellenük, elég csak megemlíteni a két egygólos vébéelődöntőt, a barcelonait és a montrealit. Az edzői pálya már csak ilyen…” >>>
