Legyen az a bizonyos pohár félig tele: magyar csapat végre pontot mentett az utolsó pillanatban. Más lapra tartozik, hogy női kéziseink úgy engedték ki a biztosnak hitt győzelmet a kezükből, ahogy azt alighanem csak magyar csapat tudja…
Pekingben nem mindenki verte a fejét a falba a 28–28-at követően. A játékosok többsége ujjongva fogadta Tomori Zsuzsanna egyenlítő gólját – igaz, akadt egy-két lány, aki kimaradt az össznépi ölelkezésből: Pálinger Katalin és Görbicz Anita a dudaszó felhangzása után máris azon tanakodott, mit kellett volna másképp tenniük azért, hogy két kör elteltével ne három, hanem négy pontja legyen a válogatottnak. Jellemző, hogy az egyébként készségesen nyilatkozó győri duó ezúttal nem cövekelt le a vegyes zónában, udvariasan, de határozottan hárította el az érdeklődést, mondván: várnának kicsit az értékeléssel…
Hajdu János számára ugyanakkor kötelező volt a sajtótájékoztatón való részvétel – no nem mintha szándékában állt volna kihagyni az összejövetelt. A szövetségi kapitány tett is egy érdekes megállapítást, mint megjegyezte: Brazília azon kevés együttes közé sorolandó, amelynek van tizennégy bármikor bevethető, a játékon egyértelműen lendíteni, ezáltal javítani tudó kézilabdázója. A szakvezető nem mondta ki, mi mégis megkockáztatjuk: Magyarországnak, úgy fest, nincs. Ezt jelzi az is, hogy Hajdu János meglehetősen keveset cserélt az eddigi két mérkőzésen. Van olyan játékos, aki szinte csak perceket töltött a pályán (Szűcs Gabriella, Hornyák Ágnes, Bódi Bernadett és Pigniczki Krisztina), de akad olyan is, aki eddig csak az edzéseken aktivizálhatta magát (Herr Orsolya és Borbás Rita). Az ezt firtató kérdésünkre a tréner úgy reagált: a taktikát az adott ellenfélhez is kell igazítani, és az egyaránt rohanós játékot erőltető svédek, valamint brazilok ellen nem fért volna bele a sok csere.
A sok hiba sem! A hétfői öszszecsapás második félidejében – nem túlzás – a magyar csapat annyit rontott, amennyit máskor egy torna alatt szokott. A védekezés csődöt mondott, míg „odaát” sorban maradtak ki a ziccerek és a büntetők. Nem csodálnánk, ha a brazilok kapusa, a 30. életévében járó Chana Masson kedd reggel úgy ébredt volna fel, mintha a 90. születésnapja előtt állna: annyiszor találták telibe Görbiczék, hogy minden testrésze sajoghatott. Különösen elkeserítő, hogy átlövésből alig születik magyar gól (a dél-amerikaiak ellen mindössze négyet jegyezhettünk fel): amíg Tóth Tímea nem igazolja, miért lett a Bajnokok Ligájának gólkirálya, amíg Tomori Zsuzsanna, Ferling Bernadett és Hornyák Ágnes nem mer bátrabban játszani, addig ezen a téren nem is számíthatunk előrelépésre. S akkor valószínűleg más téren sem…
A csapat kétarcú, ez világosan kiderült Kínában (is). Ha a szebbiket mutatja, bárkit megverhet, ha a csúnyábbat, még azért is kapaszkodnia kell, hogy pontot raboljon Brazíliától. Ilyen botlásokat persze nem engedhet(ne) meg magának az a válogatott, amely bevallottan azért érkezett Pekingbe, hogy legrosszabb esetben negyedikként térjen haza. Az eddig látottak alapján elkönyvelhetjük: mivel a mezőny kiegyenlítettnek tűnik, megvan az esély az elődöntőbe kerülésre, de arra is, hogy a jövő hét második felében csak az 5–8. helyért csatázzanak a mieink. Azzal az eshetőséggel egyelőre ne számoljunk, hogy a negyeddöntőben nem lesznek érdekeltek…
A szerdai, Németország elleni találkozó mindenesetre kulcsfontosságú lesz. Főleg azután, hogy Grit Jurackra és társaira tízet számoltak kedden: Dél-Korea 30–20-ra verte meg őket. A németeket ismerve félő, kétszer nem játszanak ugyanolyan roszszul, vagyis ha a mieink pontok tekintetében háromról ötre akarnak jutni, úgy kell kézilabdázniuk, ahogyan valójában tudnak. A kedd délelőttre tervezett városnézésről lemondó, csupán a pólósok kora délutáni mérkőzésére kilátogató, este nyolckor pedig – a riválisokhoz hasonlóan – zárt kapuk mögött tréningező csapatról szerencsére nincs újabb rossz hírünk: amint Sinka László sportágvezetőtől megtudtuk, „…mindenkit megviselt a brazilok elleni meccs második szakasza, de már mindenki a németek legyőzésére koncentrál, ráadásul mindenki egészséges, csupán Tóth Tímea szipog kicsit”. Amíg nem könnyezik, addig nincs nagy baj.
