Kenjük az egészet Paulo Nagy Kunságira, azaz Nagy-Kunsági Pálra.
A legenda szerint nevezett úriembernek köszönhető a brazil női kézilabda fellendülése, tudniillik az 1960-as években Nagy-Kunsági Pál volt az, aki Dél-Amerikába költözve, afféle oktatói minőségben akkora lökést adott a sportágnak, hogy annak ma már látható eredménye van. Bármily hihetetlen, a brazilokat immár magasan jegyzik ebben a műfajban, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a legutóbbi olimpián elért hetedik helyük. Csupán a miheztartás végett: Athénban ötödik lett a magyar csapat.
Szóval Paulo NagyKunságinak sokat köszönhetnek a brazilok – más kérdés, hogy amikor szövetségi kapitányuk, Juan Oliveira meghallotta a nevét, fejét csóválva jelezte, bocs, de nem ismerem…
Persze ma már őt ünneplik Rio de Janeiróban (már amenynyire egy, a labdához kézzel nyúló együttes trénerét ünnepelhetik arrafelé…), hiszen a brazil kézilabdázás egyik legnagyobb eredményét könyvelhette
folytatás...
