Úgy gondoltuk, nem árthat, ha ugyanazon a napon a lőfegyverek és szúróalkalmatosságok világába is bepillantunk, így éppen az olimpiai lőtérről visszafelé, a buszon ért bennünket a felvillanyozó hír: mindhárom magyar tőröző hölgy bekerült a legjobb tizenhat közé. Jaj, csak nehogy lemaradjunk a lényegről!
Nem maradtunk le semmiről. Knapek Edina éppen befejezte a kínai Szu Van-ven elleni asszóját (15:10), s akkor már túl volt egy másik kínai, Szun Csao elleni csörtéjén (15:13). Mohamed Aida történelmi figurával, az első kínai olimpiai vívóarany megszerzőjével, az 1984-es Los Angeles-i olimpián diadalmaskodó Luan Csü-csiével került szembe az első fordulóban, csak éppen nevezett hölgy mára ötvenéves lett, és már úgy hívják, hogy Luan Jujie. Tudniillik a nyolcvanas évek végén emigrált Kanadába, s most választott hazáját képviseli szülőhazájában.
Életkorával fordított arányban változott a tudása, mert az MTK csinos vívónője 15:7-re legyőzte, de aztán következett az orosz Jevgenyija Lamonova, s ott már elfogyott a tudomány, 15:5-re kikapott tőle. Pedig Lamonova nem szupersztár – jó vívó, de Aida is van olyan jó, sőt: az elmúlt három olimpián egyéniben 8., 7., végül 4. volt, ebben a sorrendben. Azt hittük – ő maga nemkülönben –, itt, Pekingben végre felállhat az olimpiai dobogóra. Nem állhatott fel. Varga Gabriella is elbukott a dél-koreai Hjun Hi Nam ellen, a negyedik helyen kiemelt ázsiai 15:4-gyel búcsúztatta versenyzőnket, ők ketten együtt Mohameddel kilenc tust adtak a tizenhat között. Még egy meccsen sem sok, nemhogy kettőn. Varga egyébként – aki veresége után eltekintett a nyilatkozattól… – az első körben a venezuelai Mariana González Parrát verte meg 15:2-re.
De ekkor már vívott is Knapek
az olasz Valentina Vezzalival. Utóbbi ugyan már 34 éves, de olyan az eredménysora, hogy ahhoz csak honfitársnőjéé, Giovanna Trillinié fogható: Sydneyben és Athénban egyéni olimpiai bajnok, Atlantában ezüstérmes, csapatban Atlantában és Sydneyben aranyérmes, plusz tízszeres világbajnok – öt egyéni, öt csapat megoszlásban. Gyorsan kiderült, hogy az ő tudása – ellentétben a veterán kínai-kan a daiéval – mit sem kopott: 15:3-ra „kivégezte” Edinát.
Ahogy néztük a teljesen egyoldalú csörtét, fura gondolatok kavarogtak a fejünkben. Rendben, az benne van a pakliban, hogy az ember olykor összefut nála erősebbel. Még az is elképzelhető, hogy egy adott napon semmi sem jön össze.
De az már nehezen emészthető meg, hogy a nagy verésbe beleszaladó sportoló nem hisztizik, nem balhézik, nem próbálja meg kikaparni a zsűrielnök szemét, hanem megadóan tűri, ahogy ellenfele eljátszadozzon vele.
Amúgy az edző, Bernát Zoltán meccselési stílusa is különös. Mintegy tucatnyi találat állhatott már Vezzali neve mellett, a másik oldalon pedig kettő vagy három, amikor a fegyvernemi főnök egyszerűen felállt a pást mellől, és hátrasétált a korláthoz, ahol elkezdett beszélgetni az egyik nézővel.
Miközben versenyzője a páston élete egyik legkínosabb verését szenvedte el. Lehet, naiv vagyok, de nem tudom elképzelni, hogy fordított esetben az olasz tréner is ugyanezt tette volna…
Amúgy nincs ok az elkeseredésre, Knapek végül az ötödik helyen fejezte be az egyéni versenyt, s – ezt az állítást nehéz lenne megfellebbezni – Vezzalitól kikapni nem szégyen.
Igaz, vannak olyanok is szép számmal, akik szerint nem is öröm…
