Olimpiai bajnoki címvédőként állt rajtkőre a férfi 100 méter mell döntőjében Kitadzsima Koszuke, ám korántsem lehetett biztos abban, hogy megvédi címét, hiszen az athéni aranyérem óta nem sok babér termett számára ezen a távon (és 200 mellen sem).
Leginkább azért, mert van egy amerikai úszó, aki a 2004-es ötkarikás játékokon elszenvedett veresége után alaposan visszavágott a japánnak. Brendan Hansen ugyanis kissé zokon vette, hogy Athénban csak a 100 méter mell ezüstérme (és a 200 méter mell bronzérme – köszönhető ez Gyurta Dánielnek is) jutott neki. A 2005-ös montreali és a 2007-es melbourne-i világbajnokság is az amerikai győzelmével zárult. Így aztán a japánt alaposan fűtötte a visszavágás vágya az olimpia előtt.
„Nagyon készülök Pekingre, és csak az aranyérem, egészen pontosan az aranyérmek járnak a fejemben“ – mondta a játékok előtt. Azt konstatálhatta, hogy kettejük párharcára csak a rövidebbik távon kerülhet sor, hiszen Hansen elvérzett az amerikai válogatón 200 méter mellen. A vetélytárs kudarcát így kommentálta: „Nem lett volna szabad, hogy ilyen nehézséget okozzon számára a kvalifikáció.“
Talán Kitadzsima eme megjegyzéséből is kitűnik, hogy a két klasszis finoman szólva sem cseresznyézik egy tálból... A már-már gyűlölködésbe fajuló ellentétük egészen az athéni olimpiáig
nyúlik vissza, akkor ugyanis a szintén amerikai Aaron Peirsol csalással vádolta meg a japánt. Ezúttal azonban nem a dopping állt a középpontban – Kitadzsima technikája annál inkább. A japán ugyanis a rajtnál és a fordulóknál Athénban olyan lábtempót alkalmazott, amelyet addig csak a pillangózók használhattak. Hogy így volt-e, vagy sem, nem tudni pontosan, ám tény: a japánt egyetlen fontosabb versenyen sem zárták ki emiatt.
Az athéni olimpia után azonban a nemzetközi szövetség kimondta: csupán egyetlen ilyen (delfin-láb) tempót használhatnak a mellúszók is a rajtnál és a fordulóknál. Sokan rebesgették, hogy a szabály pontosítására Kitadzsima érdekeit szem előtt tartva került sor. Hogy ez valóban így volt-e, talán sohasem derül ki. A 2005-ös montreali világbajnokságon mindenesetre nem hangzott el további vádaskodás amerikai részről, de ez leginkább Hansen dupla győzelmének volt köszönhető...
Ez volt a múlt.
Jelenleg viszont ismét a japán a főszereplő, aki hétfői győzelmével nemcsak hogy megvédte olimpiai bajnoki címét, hanem elsőként törte át az 59 másodperces álomhatárt 100 méter mellen.
„Tökéletes – ez volt az első szava célba érkezését követően. – Megpróbáltam erőteljes csapásokkal úszni, és tartani a jó ritmust. A teljesítményem eszményi volt, az időm pedig briliáns, ez volt a vágyam, örülök, hogy elértem. A táv első felében tartalékoltam, mert tudtam, hogy az utolsó tíz méter lesz a legfontosabb. Minden úgy történt, ahogyan elterveztem.“
Kitadzsima a 2004-es athéni játékok után Pekingben is duplázhat, hiszen a 200 méter mellnek egyértelműen ő a legnagyobb esélyese – az idén júniusban úszott már-már elérhetetlennek tűnő világcsúcsa (2:07.51) után különösen.
„A hosszabbik táv természetesen egy újabb kihívás számomra – mondta hétfőn. – Nem könnyű tartani a formámat, de még csak az esélyét sem akarom megadni annak, hogy bárki is legyőzzön.”
