Helyi idő szerint tizenhét óra előtt egy perccel jó, ha kétszázan üldögéltek a Tennis Center kettes pályájának kétezres lelátóján – mire legközelebb felnéztünk, az összes szék gazdára talált. Hogy a nézőszám hirtelen a tízszeresére emelkedett, annak két oka lehetett. Egy: ötkor lejárt a munkaidő; kettő (és ez a valószínűbb): a valóban zöldbe borított Olympic Green területén bóklászó kínaiak közül ezernyolcszázat gyorsan betereltek a lelátóra. Alighanem ennek is betudható, hogy Szávay Ágnes és Cseng Csie párharcában eleinte minden volt, csak tenisz nem. Az ebben a közegben idegenül mozgó helybélieket többször is figyelmeztetni kellett: amíg játékban van a labda, ne kiabáljanak, ne tapsoljanak, és legfőképp ne álljanak fel a helyükről. Beletellett vagy negyedórába, amíg a kínaiak felfogták, hogyan kell viselkedni – becsületükre váljék, a folytatásban már jelest érdemeltek magatartásból.
Ami azt illeti, Szávaynak is szüksége volt némi időre, hogy felvegye a ritmust. Így eshetett meg, hogy Cseng 4:2-re megugrott – igaz, aligha került volna előnybe, ha magyar ellenlábasa nem üt két kettős hibát 3:2-nél… Ezt követően viszont már nem rontott a torna 11. kiemeltje, zsinórban négy játékot megnyerve 6:4-re hozta az első szettet.
Mégis borús volt a jövő:
a pálya felé közelgő szürke felhők sejteni engedték, ennek a mérkőzésnek nem lesz vége egyhamar – hacsak Szávay be nem fejezi gyorsan a második felvonást. Az még hagyján, hogy az előző játszma elhúzódott (rövid ideig az eső miatt is állt), sokkal nagyobb problémát jelentett, hogy Cseng teljesítménye feljavult. De fogalmazhatunk úgy is: Ágié romlott le.
Holott jól indult, az őt június 30-án, a wimbledoni nyolcaddöntőben 6:3, 6:4-re legyőző riválisa adogatását kis híján elnyerte, egyik meseszép elütését követően Bocskay József szövetségi edző el is kiáltotta magát: „Ez vagy te!”
Fájdalom, a folytatásban már nem az igazi Szávayt láttuk: a kínai 6:3-mal egyenlített.
Mire ezt megemésztettük, Cseng 3:1-es vezetését mutatta az eredményjelző. Sőt 4:3-nál már azért szerválhatott, hogy egygémnyire kerüljön a legjobb 32 közé jutáshoz. Meg is nyerte az ötödiket, szerencsére (illetve dehogy szerencsére…) akkor, amikor Szávay 5:4-re vezetett. Percekkel később kiderült, ez többet jelentett számára puszta egyenlítésnél, tudniillik 5:5-nél ismét elvette esélyesebbnek tartott vetélytársa adogatását, majd a papírformát végképp felborítva biztosan gyűjtötte be asajátját, kialakítva a 4:6, 6:3, 7:5-ös végeredményt. Kis híján három órán keresztül szenvedett ezért, az arcáról az volt leolvasható, hogy megérte.
Ági ugyanakkor búcsúzott is, meg nem is: Arn Gréta oldalán a párosok versenyében még érdekelt. Higgyünk benne, ha egyedül nem ment, ketten többre viszik.
