Ilyet is ritkán látni: kötögető né niket a sorok között.
Az ura jobb oldalán meghúzódó hölgy keze szorgosan járt a bemelegítés alatt, már-már rutinból öltögette a szemeket, így arra is volt ideje, hogy egy-egy pillanatra szemügyre vegye a passzolgató labdarúgókat. Pillantásából kitűnt, valószínűleg nem a foci a kedvenc sportja. Mégis ott volt a stadionban, és ami Kaposváron most legalább annyira fontos, férjével jegyet váltott a meccsre. Az elmúlt szezonban ugyanis rendszerint nagyjából kétszázan surrantak be a lelátóra, és a „potyautasok” több százezer forintos hiányt okoztak a Rákóczi költségvetésében, ezért a szombat esti találkozón új biztonsági szolgálat debütált a stadionban. A nénike szorgosan kötögetett: egy sima, egy fordított, épp ahogy a Kaposvár és a Paks kezdte a bajnokságot. A hazaiak az MTK sima legyőzése után a második fordulóban Miskolcon kaptak ki, Gellei Imre csapata pedig a kecskeméti sikert követően otthon bukott el a REAC-cal szemben. Volt tehát min javítani, ezért Prukner László a kezdés előtt szertartásszerűen meg is igazította a nyakába akasztott zöldfehér sálat, majd az első bekiabálásából („Háttal ne, sose állj háttal Tökölinek!”) kiderült: a kaposváriak a Paks egy szem támadójától tartottak a legjobban. Az aggodalom jogossága a 7. percben aztán majdnem igazolódott is, hiszen egy beadásról Tököli Attila csak centiméterekkel maradt le, az már a Rákóczi pechje volt, hogy a mögötte érkező Báló Tamás kegyetlenül a léc alá vágta a labdát. Hogy emiatt futballozott-e önbizalom nélkül Prukner László együttese, vagy sem, nem tudni, ám tény, a paksi labdarúgók azt csináltak a pályán, amit akartak. Tököli Attila és a mögüle induló három támadó szellemű középpályás az első félidőben többször is megoldhatatlan feladat elé állította a hazai védőket, és bizony sokszor úgy tűnt, a támadások úgy gördülnek, mintha csak az edzésen gyakorolnák őket.
Magyar pályákon ritkán látni, hogy egy csapat háromgólos hátrányban sem adja fel a meccset. A Kaposvár a szünet után kikocogott a pályára, ám a labdarúgók nem lógó orral, hanem egyenes derékkal érkeztek. Futballistái ekkor is több hibával játszottak, de mentek becsülettel előre, és újabb gólt lőttek – balszerencséjükre egy percre rá kaptak is egyet. A további izgalmak elmaradtak, a Paks a második félidőben már közel sem nyújtott olyan jó teljesítményt, mint az elsőben, de így is győzött.
