Ötvenhat másodperc volt hátra a meccsből, amikor Hajdu János időt kért. Nem mintha nagy baj lett volna: együttese 29–23-ra vezetett Svédország ellen, vagyis a lényeges kérdés (kié lesz a győztest megillető két pont) eldőlt. A svédek sem tűntek különösebben feszültnek – egészen addig a pillanatig, amíg a kapitány le nem tette a zsűriasztalra az egyperces pihenőt jelentő táblát. Másodedzőjük kisebb idegrohamot kapott, vérben forgó szemmel fordult a magyar kispad felé: miért aláztok meg minket?
Svéd–magyar háborútól azért nem kellett tartani: néhány perccel később, miután Hajdu János megosztotta vele, miért rendelte magához Görbicz Anitáékat, elnézést kért.
„Eszünkben sem volt megbántani a riválist, csupán azért kértem időt, hogy tudatosítsam a lányokban, noha a mérkőzést megnyertük, az utolsó percre sem ereszthetnek le, mert ki tudja, lehet, hogy a csoportkör végén a gólkülönbség dönt – magyarázta a szakember. – Persze nem zárható ki, ha nincs az időkérés, héttel vagy nyolccal győzünk, de én örülök, hogy végül maradt a közte hat. Különben is, így legalább szerepelhettem a tévében…”
A tréfálkozó tréneren kívül a magyar játékosokat is jó volt látni: egy-két kritikus pillanattól (na jó, perctől…) eltekintve végig a kezükben tartották a mérkőzést. Hogy mentál i s a n rendb e n van a csapat, azt egyrészt a 2–3as hátrányt követően produkált 5–0-s széria, másrészt a második félidei emberhátrányos szituációk parádés megoldása is bizonyította. Természetesen a lassan már kötelezőnek mondható „elemek” sem hiányozhattak: Pálinger Katalin egyik ziccert fogta a másik után, miközben Görbicz Anita (Istennek, a győri Balogh Péter keretorvosnak, az itteni egészségügyi stábnak hála, felépült) olyan gólokat lőtt, hogy a lelátón kisebb vita támadt: a szemtelensége vagy a zsenialitása nagyobb. A konklúzió így szól: a magyar irányító egy szemtelen zseni.
„Elárulhatom, Anita lába már három-négy nappal ezelőtt rendben volt, csak nem akartuk siettetni a pályára lépését – jelezte a kínaiak által Hánosz Ajduként emlegetett kapitány, hogy kétsége sem volt kulcsembere szereplése felől. – Csoda azért nem történt, Görbicz elsősorban önmagának köszönheti gyógyulását. Mivel játszani akart a nyitó meccsen, mindent megtett ezért. Megjegyzem, ezzel az együttesnek is sokat segített. A közösen elért siker nagyon fontos volt mindannyiunk lelkének.”
No meg Hajdu János szívének. A szakvezető nem titkolta azt sem, hogy akadt olyan periódusa az összecsapásnak, amikor attól tartott, a kelletténél izgalmasabb lesz a hajrá. A második felvonásban kétszer is kettős emberhátrányba került a magyar válogatott, a svédek nekidurálták magukat, csakhogy mintha a nagy falba ütköztek volna, sanszuk nem volt a felkapaszkodásra. Egyebek mellett azért sem, mert a Pálinger, Görbicz pároshoz Szamoránsky Piroska, Tomori Zsuzsanna és
