gát: „Amúgy meg készülök a londoni olimpiára…” – vázolta a jövőt. Dara sikerének értékét emeli, hogy ismét gondjai voltak a divattal: varázslatos cápadressze az országos bajnokságon elszakadt, a Pekingre kapott új ruha a körménél és a fenekénél kiszakadt, a lyukon befolyik a víz, de fontosabb, hogy így is gyorsabb vele, mint a régi dresszében.
Takarékosságával tűnt ki az első versenynapon Bodrogi László. Az országúti mezőnyverseny (8. oldal) 245 kilométeres távjának több mint a felét megspórolta, nem feltétlenül szűkmarkúságból. „Nagyon meleg volt, a párás levegő sem esett túl jól, de nem ezért adtam fel a versenyt, hanem mert az a célom, hogy a lehető legkipihentebben vágjak neki a szerdai időfutamnak” – mondta, mi pedig csak azt vághatjuk rá, hogy „Úgy legyen!”, hiszen az időfutamban enyhén szólva is jók az esélyei a magyar kerekesnek. Módszere egyébként nem egyedi, a szintén időfutamspecialista, amerikai David Zabriskie is hasonlóan cselekedett. A másik magyar, Kusztor Péter végigtekerte a versenyt, a 66. helyen végzett. A hajráversenyben első spanyol Samuel Sánchez nyilatkozatával pedig lehetetlen vitatkozni: „Jó formában vagyok, és nagyon erősnek éreztem magam”. Mi is így láttuk, senor Sánchez.
Egyszer igen, egyszer nem – ez a kardozó Nagy Orsolya szombati mérlege a világbajnokok ellen (8. oldal). A hozzá hasonlóan balkezes francia Anne-Lise Touyán túljutott, ám az amerikai Becca Warddal nem bírt, így kiesett a 16 között. „Kicsit többet vártam magamtól…” – kezdte a verseny utáni nyilatkozatát, mi pedig egyetértünk vele, még úgy is, hogy világbajnoktól kikapni nem szégyen, a legyőzése pedig bravúr.
Gál Róbert valószínűleg hibátlan gyakorlattal sem jutott volna tovább a férfi tornászok selejtezőjéből (8. oldal), ám enyhén szólva is gyenge volt a produkciója, hiszen a kiinduló pontszáma a végére egy egész ponttal csökkent. Megjegyzendő, eleve csökkentett kiinduló pontszámmal vágott neki a versenynek Gál, ahogy mondta: „Inkább legyen kevesebb a kiinduló pont, de hibátlan a kivitel…” Ehhez képest…
Szombati történet még, hogy a szervezők bejelentették: több mint ezer esőfelhő-oszlató rakétával érték el, hogy a péntek esti megnyitón ne a víz legyen az úr. A technika csodája előtt megemeljük a kalapunkat, ám azért kíváncsiak lennénk arra is, mit szól ehhez a természet (amelyet még senki sem gyűrt maga alá véglegesen).
A nap krónikájához tartozik még, hogy Tibet mellett tüntető két nézőt kivezettek a Hongkongi Lovas Központból, az előállítottak tibeti zászlót csempésztek be a nézőtérre. A hivatalos indoklás nem tartalmaz politikai szempontokat, a lényege, hogy a lovastusa díjlovaglása során a nézőknek csendben kell ülniük, nehogy megzavarják – a lovakat.
Na ja, a szabály az szabály.
