Ha valaki unatkozna a pekingi ötkarikás játékokon – nem hinnénk, hogy akad ilyen ember –, akkor az próbáljon meg bejutni az olimpiai faluba. Nem könnyű – a kékszakállú herceg várának hetedik ajtaját egyszerűbb felnyitni, mint a sportolók lakóterületének főkapuját –, de megéri előző nap bejelentkezni egy kis túrára.
A szerző felvétele
Csötönyi Sándor szövetségi elnök tart eligazítást a bokszválogatott tagjainak
A szerző felvétele
Csötönyi Sándor szövetségi elnök tart eligazítást a bokszválogatott tagjainak
MINDENT AZ OLIMPIÁRÓL!
„A 240 kilométeres országúti versenyre készülök, elhatároztam, nem megyek végig, ez csupán edzés lesz a négy nappal később esedékes időfutamra. Nem vagyok még csúcsformában, de talán ez a versenyszerű tréning is hozzájárul majd, hogy abban legyek” – mondja Bodrogi László, a Crédit Agricole volt kerekese.
Mint köztudomású, Bodrogi kérésére a szövetség megoldotta az angol gyúró (Francis Bur) és a francia szerelő (Pascal Ridel) kiutaztatását a pekingi olimpiára, ahol a magyar versenyző esélyesként indul. Hogyne indulna esélyesként, amikor tavaly ezüstérmes lett az időfutamban a stuttgarti világbajnokságon!
„Hát, hogy favorit vagyok-e, az viszonylagos. Roppant erős a konkurencia, ma már az olimpián nincs olyan, hogy amatőr vagy profi, az egész élmezőny rajthoz áll. Plusz a pálya is gyilkos, gonosz emelkedőkkel tarkított, nem lesz könnyű dolgom…”
De miért is lenne? Az olimpia a versenyek versenye!
Odabent, a magyar csapat épülete előtt – természetesen – Csötönyi Sándor tart „audienciát”. A Magyar Ökölvívó-szakszövetség elnökénél gyakorlatilag minden sportolónk és vezetőnk megáll egy szóra, és nem is hiába: „Csötkének” mindenkihez akad néhány jó tanácsa, életbölcsessége.
„A kézilabdás lányok tündérek, sokat kártyázom velük esténként, már a repülőgépen összebarátkoztunk. Úgy össze voltunk zsúfolódva, mint a mirelitcsirkék, de aztán Pekingben be tudtam vásárolni, mindegyiküknek ajándékoztam is egy-egy karórát. Görbicz Anita megégett lábfeje engem is aggasztott, még szerencse, hogy egyik este megnéztem. Itt csak a paradicsom segíthet, mondtam, gyógyír a gyulladásra és az égési sebekre. Rátettem egy fél paradicsomot, egy nap alatt meg is gyógyult a seb, ma pedig már Anitáék 30-24-re megverték a svédeket. Nem kell ide semmilyen drága gyógyszer…” – hangzik a szentencia.
A szomszédos asztalnál Kovács „Kokó” István, atlantai olimpiai bajnokunk traktálja élményeivel a tátott szájjal figyelő utódokat: Bedák Pált, Kalucza Norbertet, Varga Miklóst, Káté Gyulát és Szellő Imrét. Szántó Imrének, az edzőként most is Pekingben tartózkodó egykori mesternek sok újat már nem lehet mondani az ökölvívás című tantárgyból, de úgy általában az életről sem.
„Persze, Bedák a negyeddöntőben valószínűleg összekerül a kínai kétszeres világbajnokkal, Cou Si-minggel, de éppen az önök lapjában nyilatkoztam, hogy sorsolástól függetlenül készítem fel Pimpát. Így hát nem panaszkodhatunk, meg kell vernie Palinak a kínait, különben nem lehet olimpiai bajnok” – szögezi le Öcsi bácsi.
Balzsay Károly szövetségi kapitány szokott megfontolt, csendes arcát mutatja, neki talán már Káté vasárnapi meccsén jár az esze. Közben Csötönyi egy kicsit leckézteti az olimpiai újonc Kaluczát: „Súlyban vagy, Norbi?” „Igen, ötvenhárom kiló vagyok, Sanyi bácsi.” „Nem ötvenegyben indulsz véletlenül?” „De igen…” „Mit ettél ebédre?” „Egy kis salátát meg gyümölcsöt…” „Az nem jó, savat csinál, és még éhesebb, idegesebb leszel tőle…”
Aztán Kátéhoz fordul: „Gyula, minden nagy ellenfeled a másik ágra került, igaz, a román, akivel a harmadik fordulóban találkozol, már háromszor megvert, de többnyire csalással. Az örmény? Dobálja a fejét, kapálódzik, azzal nem lehet problémád! Ha pedig nem megy a boksz, akkor csípni kell, rúgni, harapni…”
Odafönn, a kilencediken az úszók körletei. A hátúszó Szepesi Nikolett Dara Eszterrel lakik egy szobában, példás rend uralkodik odabenn, látszik, házias ifjú hölgyeké a helyiség.
„Életem nagy élménye ez az olimpia, már most, pedig még nem is úsztam. A minap itt járt – mármint nem a szobámban, hanem a faluban… – Roger Federer, készítettünk egy közös fotót, itt van, ni!” – és már mutatja is a mobiltelefonja képernyőjét: tényleg ott állnak a svájci világelső teniszezővel.
Dara Eszternek folyton meggyűlik a baja az új cápadresszel. „A múltkor az országos bajnokságon szakadt el, aztán kaptam egy újat, ennek meg a lábát vágta ki a körmöm. A fenekem fölött be is folyik a víz az anyaga alá, ettől függetlenül gyorsabban haladok vele, mint a régivel” – ad rögtönzött használati utasítást a fiatal rekorder.
Ha már a fiatalságnál tartunk: Kapás Boglárka – április 22-én múlt 15 éves – nemcsak az úszók között a legifjabb, hanem az egész magyar küldöttségben. Négyszáz gyorson próbál szerencsét.
„Egerszegi Krisztina a példaképem, tanulni jöttem ide Pekingbe, ha a 4:19 perces egyéni csúcsomat megjavítom, már boldog leszek. A középdöntő? Édes álom…”
Itt, az olimpián a BVSC úszóját Széles Sándor edzi.
„Négy éve, Athénban is az én emberem volt a legfiatalabb, az akkor tizenöt éves Gyurta Dani, most meg Boglárka.” Ezt már benn, az erősítőteremben mondja Széles, de mielőtt folytathatná, Gyurta hirtelen rászól: „Forduljon el, Sanyi bá’, ne köhögjön felém!”
Hát igen, minden apróságra oda kell figyelni a százméteres mellúszás selejtezőinek délelőttjén…
„Egyéni csúcsot szeretnék úszni, valahol 1:01 perc környékén. Jó formában érzem magam, összeállt a stílusom, bizakodó vagyok” – mondja a négy évvel ezelőtti olimpiai ezüstérmes – kétszáz mellen.
Aztán beugrik a vízbe, Széles pedig szakmai elemzésbe kezd: „Sokan azon csodálkoznak, mennyire izmos Dani, pedig még vissza is vettünk a muszklikból. Amikor a gödör mélyén volt, másfél-két éve, 79 kilót nyomott a 183 centijéhez, most meg csak 76-ot. És azt a három kilót az izomból adta le! Hosszú évek alatt kellett rájönnöm, hogy a túl erős felépítés hátrányt is jelenthet, mert növeli a vízellenállást.”
Bizony, ilyen komplex sportág ez az úszás. Meg a kézilabda is. Még a paradicsomkúrának is köze lehet hozzá…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik