Phelps és a bajusz. Mind ez ideig köze sem volt egymáshoz a kettőnek, de most igen határozottan kivehető szőrpamaccsal az orra alatt jelent meg a hatszoros olimpiai bajnok a Team USA szerdai sajtóértekezletén.
Nem is csoda, hogy az újságírókkal folytatott kérdezz-felelek első kérdései a történelmi előzményekkel összefüggésbe hozható ajakdíszt érintették.
„Mark Spitznek is bajusza volt? Tényleg? Nem azért növesztettem meg én is, hogy Spitzre hasonlítsak, h a túlszárnyalom 1972-es rekordját, és nyolc aranyérmet szerzek Pekingben, annak semmi köze sem lesz a bajuszhoz. Pusztán arról van szó, hogy egy idő után nem borotváltam le, megszerettem, s most már meg is hagyom” – mondta a 23 éves baltimore-i fiatalember. Ezen a ponton Dara Torres, a 41 éves „úszónagyi”, aki úgyszintén az asztalnál foglalt helyet, közbekotytyantotta: „Én nem növesztek bajuszt, mielőtt bárki is azt gondolná, tendenciáról van szó az amerikai válogatottban…”
Phelps persze komoly dolgokról is beszélt.
„Őrületesen nagy feladat a nyolc aranyérem megszerzése, de a sok közül a négyszáz méteres vegyes úszás vasárnapi döntője lesz a legkeményebb. Egyrészt mert ez az első úszódöntő, még mindenki friss és kipihent, másrészt itt a legerősebb a konkurencia.” Hogy ki is lenne a konkurencia, arról a baltimore-i zseni nem beszélt, de néhány perccel később a babérjaira törő honfitársa, Ryan Lochte annál inkább.
Addig azonban Phelps a doppinggal kapcsolatos kérdések elől sem futamodott meg.
„Csak magamért tudok százszázalékos biztonsággal felelősséget vállalni, én tiszta vagyok, remélem, a többiek is. Ilyen szigorú doppingellenőrzéssel még nem találkoztam, mint itt, Pekingben: jönnek hajnalban vagy az éjszaka közepén, mindegy, hogy éppen alszik, vacsorázik vagy edz az ember, netán a vécén ül, rendelkezésre kell állnia.”
No és a szmog?
„A szmog létezik, de engem nem nagyon zavar. Nem most járok először Pekingben, felkészültem rá, napközben jobbára a szobámban tartózkodom vagy az uszodában, az edzésen. Bár ma tettem egy sétát az olimpiai faluban, érdekes volt, és még csak meg sem rohantak az autogramvadászok.”
Aztán Phelps és az első „váltás” távozott a pódiumról, hogy átadja helyét a második sztárkülönítménynek, benne Ryan Lochte-val – a mi Cseh Lászlónk másik nagy vegyes úszó ellenfelével –, no meg Brendan Hansennel, Aaron Peirsollal, Eric Shanteauval – akinél kevéssel az olimpia előtt rákbetegséget diagnosztizáltak –, Natalie Coughlinnal, Katie Hoff-fal, szóval egykori és biztosra vehetően pekingi olimpiai bajnokokkal, valamint a férfi- és a női válogatott vezetőedzőjével, Eddie Reese-szel és Jack Bauerlével.
Ezen a helyen csak Shanteu-t idéznénk, aki megszívlelendő mondatokkal beszélt betegségéről.
„Mostanában minden átértékelődött bennem, hogy mi a fontos és mi a lényegtelen. Az élet legapróbb, legbanálisabb örömeit is méltányolni tudom, hát még egy olimpiát! Őszintén szólva, kapóra jön a verseny, mert legalább ezzel törődöm, és nem azzal, hogy mennyi időm lehet még hátra. Bár igazi amerikai módjára bízom a felépülésemben.”
