A vívás helyszíne szerencsére háromperces járóföldre esik a sajtóközponttól, napjában akár többször is átsétálhat az utca túloldalára az újságíró. Így is tettünk szerdán délután, amikor a mieink gyakoroltak.
A kardozók – Nemcsik Zsolt, Decsi Tamás, Lontay Balázs, Szilágyi Áron – lelkiismeretesen iskoláztak mestereikkel, miként a kétszeres olimpiai ezüstérmes párbajtőr-válogatott három oszlopa, Boczkó Gábor, Imre Géza és Kovács Iván is. A legnagyobb név, a tavalyi egyéni világbajnok Kulcsár Krisztián azonban ehelyett odajött hozzánk, és a korlát mellől fűzött észrevételeket a történésekhez.
„Bevallom, most nem tudnám kezembe venni a párbajtőrt, olyannyira megcsömörlöttem a vívástól, de biztos vagyok benne, hogy vasárnap, az egyéni versenyen pontosan az ellenkezője lesz a helyzet. Ez átmeneti állapot, a hosszú, nehéz felkészülés mellékhatása. Éppen ezért próbálok jelenleg egyfajta hiánypszichózist kialakítani magamban, még ha ennek a nagybátyám, Kulcsár Győző kapitány nem is örül” – magyarázta a már a barcelonai olimpián megszerzett csapatezüstéremben is részes bankár.
Udvarhelyi Gábor, a párbajtőrözők keretedzője néhány – ilyenkor helyén való – bölcsességet osztott meg velünk.
„Az olimpia sajátos viadal, tízezer-ötszáz sportoló indul, akik benépesítik az olimpiai falut, és túlnyomó többségük vesztesként távozik Pekingből. Churchill anno azt találta mondani, hogy az életben csak egyetlen üvöltésre figyelnek oda, a diadalüvöltésre. Ezt jól véssék az agyukba az olimpikonok, akik jelentős lelki terhet cipelnek. Még azok is, akik kifelé nyugalmat, gondtalanságot sugároznak.”
Mint például Nagy Orsolya, aki pedig meg sem próbálja visszautasítani a feltételezést, amely szerint éremesélyes a női kardvívásban.
„Persze, az vagyok, csak még vagyunk ezzel így néhány tucatnyian. Azért elfogadom a minősítést, már csupán azért is, mert civilben dramaturg vagyok. Azaz vonzódom a drámai szituációkhoz, és az olimpia bővelkedik az ilyenekben. Pláne, ha valaki esélyesnek kiáltja ki az embert.”
Amúgy nem csupán mi, magyarok bízunk az extravagáns frizurával pompázó Orsiban, hanem a kínai televízió forgatócsoportja is, melynek vezetője – vélhetően csak általa ismert okoktól vezérelve – biztos kézzel választotta ki legjobb hölgykardozónkat az amúgy világbajnokokkal megtűzdelt csapatból, s készített vele interjút.
Kovács Iván az egyetlen sportoló a magyar küldöttségben a vízilabdázó Benedek Tibort leszámítva, aki Barcelona óta valamennyi ötkarikás seregszemlén részt vett, s ekként a pekingi az ötödik olimpiája. A 39 éves párbajtőröző tehát nincs híján rutinnak – más kérdés, hogy ezúttal tartalékként szurkol társainak a csapatversenyben, és vár ugrásra készen a rendszerint bekövetkező cserére.
„Már megbarátkoztam ezzel a szereppel, hónapok óta arra a néhány percre, néhány tusra készülök, amellyel adott esetben olimpiai bajnokok lehetünk. Csak nehogy úgy járjak, mint legutóbb, a kijevi Európa-bajnokságon, ahol a képzeletbeli kispadon felejtettek… Igaz, most bírom Kulcsár kapitány ígéretét a beugrásra” – magyarázta az MTK klasszisa.
Decsi Tamásnak, az idén a legkiegyensúlyozottabb világkupás eredménysorral büszkélkedő magyar kardozónak nincsenek ilyen gondjai: biztos csapattag, emellett egyéni induló. És maga mellett tudhatja edzőjét, egyben édesapját is!
„Ő már csak ilyen regényes módon tud kijutni az olimpiákra: négy éve a Pesten élő, de kongói színekben versenyző Kembe Sorel mestereként, ezúttal pedig mint kongói masszőr kapott akkreditációt. Itt van már András bátyám is, ő a hongkongi szövetségi kapitány – együtt tehát a Decsi klán, most már kezdődhetnek a játékok.”
