Újra főszerep vár rá
A magyar válogatott összeállí tása az utóbbi évtizedben legtöbbször Pálinger Katalin nevével kezdődött, s így lesz ez Pekingben is. A 30 éves győri kapustól, aki megfordult a Dunaújvárosban, a dán FCKban és a szlovén Krim Ljubljanában, az olimpián mindenki újabb csúcsteljesítményt vár.
Az ön jó játéka nélkül aligha végez az élcsoportban Magyarország.
Társaim és a kapitány is bízik bennem, ugyanakkor egészséges versenyláz nélkül nekem elképzelhetetlenek a meccsek – mondta Pálinger Katalin. – Hozzáteszem, a nagyon sok jó eredményt csak egységes, összetartó csapatként érhettük el, s ennek köszönhettük, hogy az utóbbi években rendre a világversenyek élmezőnyében végeztünk.
Nem okozott gondot, hogy harmadik olimpiájára új kapitány, a januárban kinevezett Hajdu János vezetésével kellett készülni?
Vele is korrekt a munkakapcsolatom, s úgy látom, társaimnak is. Sokat követelt, de minden fontos kérdést megbeszélt velünk. Kitűnő pedagógus is, aki jó módszerekkel, profi segítőkkel, hatékonyan dolgozik.
Bakos István kapusedző nem hiányzik majd Pekingben?
De, biztosan. Ő is a kapitány segítője volt, s Győrben is a kapustrénerem. Neki igen sokat köszönhetek.
Mi változott a csapatban a decemberi vébé óta?
A válogatott felépítése majdnem változatlan, az idei olimpiai selejtezőn is ez az együttes ért révbe. Egy-két taktikai módosítás azonban kellett ahhoz, hogy erőszakosabb lehessen a védekezésünk, gyorsabbá váljon a visszarendeződésünk.
Görbicz Anita balesete mennyire vetette vissza a keret munkáját?
Nagyon hiányzott az edzéseken, mert játékunk legtöbb variációjában fontos feladata van. Ezért roppant lényeges, hogy mielőbb felépüljön, s visszatérjen a csapatba.
Mi a magyar együttes legfőbb erénye?
Azért bízom nagyon a csapatunkban, mert összeforrott, minden tagja egyet akar, és a jó eredményért sokat fáradozott.
A pekingi tippeléskor, esélylatolgatáskor mégis visszafogottak voltak a lányok.
Megértem, mert én is babonás vagyok. Ezért inkább nem jósolok.
Álmai sincsenek?
De vannak, ám Pekingről most csak annyit, hogy minden idők legerősebb olimpiai mezőnyében kell megállnunk a helyünket. Az első lépés, hogy csoportunkban a négybe jussunk. Aztán a negyeddöntő lesz az igazi sorsfordító.
Hány éremesélyes csapattal számol?
Az európaiak többségével, s Dél-Koreáról, valamint Kínáról se feledkezhetünk meg. A fináléba kerülés viszont már szerencse kérdése is.
