Alig egy hete történt, hogy Debbie Phelps, Michael édesanyja figyelemre méltó interjút adott Kellye Lynn-nek, az egyik baltimore-i internetes portál egészségügyi szakújságírójának. A cikkben a mama arról beszélt, hogy – ma már – világhírű fiacskájánál nyolcéves korában az Egyesült Államokban ADHD-nak rövidített viselkedészavart diagnosztizáltak. Az ADHD annyit tesz, hogy Attention Deficit Hyperactivity Disorder, magyarul figyelemhiányos hiperaktivitás nevű rendellenesség. A gyakorló szülők tudják, miről van szó: a gyermek összevissza kapkod, semmilyen tevékenységet nem fejez be, figyelme folyton elkalandozik, miközben be nem áll a szája.
„Kezdetben nem zavart különösebben, hogy állandóan beszélt, kérdéseket tett fel, ide-oda ugrált egyik tevékenységtől a másikig, hihetetlenül aktív volt. Azt mondogattam magamnak, végtére is fiú, s egy fiúnak ilyennek kell lennie. Még mindig jobb lenne, mint ha reggeltől napestig egy helyben ülne, s csak bambulna maga elé…” – idézi fel a tizenöt-húsz évvel ezelőtti időket az édesanya.
Igen ám, csakhogy egy idő után már másoknak is feltűnt a kis Michael izgága viselkedése. Elvitték gyerekorvoshoz, s a diagnózis egyértelmű volt: hiperaktivitás. Két lehetőség van: gyógyszeres kezelés, illetve a gyermek viselkedésének tudatos keretek között tartása. Debbie mama az utóbbit választotta. Mindenekelőtt az úszás ideális gyógymódnak bizonyult: a szigorú időbeosztás, az edzések fegyelme, no meg a tény, hogy a kölyök mindennap hullafáradtra úszta magát, szinte automatikusan megoldotta a problémát.
Pirulákra nem is volt szükség…
Tizenegy éves korára Michael Phelpst gyógyultnak nyilvánították.
„Azért a kisördög most is ott motoszkál Michaelben. Gyakran előfordul, hogy miközben velem beszélget, nyomja az SMS-t a telefonján. Ilyenkor keményen rászólok: fiam, egyszerre csak egy dologot csinálj! Vagy velem beszélgetsz, vagy SMS-ezel. Rendszerint elmosolyodik, és leteszi a készüléket…”
Hiába, anya csak egy van.
