Nem a jóslásban nyújt klasszisteljesítményt (folytatás)

dom. Tervezhető. Egy utazás ugyanis mindig kaland, nem tudhatod, legfeljebb sejtheted, milyenek lesznek pontosan a körülmények, mit pillantasz meg először, amikor reggel felébredsz, honnan süt a nap este, hogyan alakulnak a szokásaid és így tovább, és így tovább.

Abban már most biztos lehet, hogy három számban kell rajthoz állnia.

Mielőtt megkérdezné, hogy nem vagyok-e öreg hozzá, gyorsan tájékoztatom, hogy három győztes válogató kellett ehhez a joghoz, és nem születési anyakönyvi kivonat.

Érdekes, hogy több mint egy évtizede elismert klasszis, sokan – hiába berzenkedik ellene – kajakkirálynőként emlegetik, mégis csak a negyedik olimpiáján indulhat el először egyesben.

Így hozta a sors, így hozták a válogatók – hogy kézzelfoghatóbb érvet mondjak. Ami pedig a királynői voltomat illeti, jólesik, ha más is örül a sikereimnek, jó érzés, ha szeretnek, de ami túlzás, az túlzás. Kezeljünk mindent a helyén, talán ez a legfontosabb.

Hatvanöt perce van az egyes és a kettes között. Elegendő lesz az átállásra?

Miért ne lenne? A lényeg egyszerű, mindkét versenyen ki kell adnom magamból mindent, ha úgy tetszik, erőmön felül kell teljesítenem, másként nincs esély a sikerre. Ami a hatvanöt percet illeti, amióta egyest megyek világversenyeken, mindig úgy készülök, mint most. Tudom, hogy két szám gyors egymásutánisága mekkora teher a testemnek, a lelkemnek, de az edzéseket úgy alakítjuk, hogy ne legyen gond a teherbírásommal.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az ellenfelek is készülnek, ilyenkor, olimpia előtt különösen. Ön tudja, mire számíthat a vetélytársaitól?

Tudom, hogy legalább anynyira elszántan teszik a dolgukat, mint én, ami – ismerve Katrin Wagner-Augustin, Josefa Idem vagy Anne Rikala képességeit – magától értetődővé teszi számomra, hogy a győzelmi esély önmagában kevés. Képtelenség jósolni, hiszen nincs két egyforma verseny, mindenkiből mást és mást hoz ki egy-egy váratlan szituáció, sőt néha még talán a várt helyzet is. Sohasem a verseny helyszíne, tétje a fontos, hanem az, hogy mennyire vagyok erős, milyen a lelkiállapotom, a hangulatom.

Lutri az egész?

Ez azért túlzás, de sok a bizonytalansági tényező. Csak arra készülhetek, hogy akkor és ott, amikor kell, képes legyek kihozni magamból a legtöbbet. Hogy így legyen, arra szolgálnak az edzések, ezt talán mondanom sem kell.

Nem tagadja meg önmagát, a válaszaiból látszik, hogy tényleg csak az elutazásig fogja az időt.

Az elmúlt zűrös hetekben számtalanszor elmondtam, hogy igyekszem nem rágódni a múlton, és nem nézni túlzottan előre. Azt hiszem, az a legjobb nekem, ha mindig csak az előttem álló feladatra összpontosítok.

Meggyőzött, hagyjuk is az olimpiát, evezzünk hétköznapibb vizekre. Még mindig hisz a grépfrútmagkivonat csodálatos hatásában?

Erről honnan tud?

Olvastam valamelyik magazinban.

Aha… Nos, tényleg hiszek a grépfrútmagkivonatban, anyu ajánlotta már régebben, bevált, csodálatos a bőrre.

Hiszek önnek, hiszen olyan valaki állítja, aki fél napokat el tud tölteni a szépségszalonokban…

De jó lenne már ott tartani…

Hol?

Hogy annyi időm legyen magamra, amennyit szeretnék. Hogy nem kell rohannom, ha fodrászhoz, kozmetikushoz megyek, hanem kiélvezhetem minden pillanatát a kényeztetésnek.

Ha jól sejtem, erre legközelebb csak a pekingi versenyek után lesz lehetősége…

Én nem sejtem, hanem tudom. Látja, ez biztos pont a jövőmben.

A szépségszalon?

Nem csak az. A szezon utáni pihenés – általában. Ha holnap, holnapután, s minden egyes napon a játékok végéig képes leszek az igényeim szerint eleget tenni a kötelezettségeimnek, akkor meg is érdemlem.