A Haladás már elindult
„Mindig a győzelmek száma a lényeg, ez minősít mindent, ez alapján ítélik meg a munkánkat”.
Bölcs szavak, a Csertői Aurél által elmondottakkal nehéz lenne vitatkozni. A Haladást irányító szakember ezt azt követően nyilatkozta, hogy a bajnoki rajt előtt majd mindegyik megszólaltatott tréner úgy nyilatkozott: az újonc csapatnak egész biztosan nem lesznek kiesési gondjai. Meglehet, a Haladás mestere maga is így vélekedik, azonban érthetően ügyel arra, nehogy labdarúgói elbízzák magukat, az eredmények majd maguktól jönnek. És ez így van rendjén, azt ugyanis tudni kell, az élvonal messze nem azonos az NB II-vel.
Ami tény: a szombathelyi gárda magabiztosan nyerte meg a második vonalban a bajnokságot (a Felcsút és a Pápa csak az ősszel tudta tartani vele a lépést), Molnár Balázs és Kenesei Krisztián személyében válogatott futballistákat igazolt, és nem mellékesen megtartotta valamennyi értékét. Szombathelyen tudatosan építik a csapatot, s ez jól látható. A két korábbi válogatott labdarúgó, Illés Béla és Halmai Gábor nevével fémjelzett befektetői csoport még 2007 tavaszán szerzett negyvennégy százalékos részesedést a klubban, mégpedig nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy az Illés Béla Futballakadémiáról kikerülő tehetséges fiatalok előtt legyen jövőkép. Ehhez persze szükség volt első osztályú csapatra, mára azonban ez az akadály is elhárult. Négy év szünet után az ETO elleni kilencven perc jelentette a visszatérést a legjobbak közé. A házigazda – csakúgy, mint egy osztállyal lejjebb – ezúttal is felvállalta a háromcsatáros játékot, persze ez nem jelentette azt, hogy a Haladás nekirontott ellenfelének. Olykor túlzott óvatosságra vallott, hogy a megjáratott, a középpályások vonalába már felkerült labdát a vasi labdarúgók ismét a hátsó alakzathoz passzolták vissza. Egy-egy gyorsítással, a cselek bátrabb elvállalásával, többet lehetett volna kihozni a próbálkozásokból, mi több, a létszámfölényes akciók nagyobb veszélyt jelentettek volna Szasa Sztevanovics kapujára.
Ennél jóval több kritika illeti a Győr futballját, hiszen az előzesen esélyesebbnek tartott tizenegy egyetlen Bajzát Péter-lehetőséget leszámítva képtelen volt valamirevaló helyzet kialakítására. Az ETO házi gólkirálya egyedül vergődött a szombathelyi védők szorításában, mélységből Mario Bicak egy-egy próbálkozásától eltekinve alig kapott támogatást, így egészen a játékrész hajrájáig úgy tűnt, nem születik gól az első negyvenöt percben. A csapatkapitány Stark Péter kiválása azonban nyomot hagyott a vendéggárda szervezettségén, és a két, fejesből született találat azt mutatta, a Haladás jelentős skalpot szerez már az első fordulóban.
Csakhogy a fordulást követően gyorsan jött a szépítés, az ETO rövid idővel később Kovács I Zoltán pályára lépésével átállt a kétcsatáros futballra, és nyílt lett az összecsapás. Az egyenlítés érdekében olykor túlzottan is kinyílt a vendégek hátsó alakzata, a Haladás azonban nem tudta növelni előnyét. Akár kétgólos hátrányból is egyenlíthetett volna a Győr, hiszen Koltai Tamás hatalmas helyzetben rontott, azonban azt kell mondani, a Haladás teljesítményével rászolgált a sikerre.
Ahogy Csertői Aurél fogalmazott, csakis a győzelmek számítanak.
Szombathelyen megvan az első...
