Hol van az önbizalom...?
Kusadasi festői üdülőváros az Égei-tenger partján, kőhajításnyira a Görögországhoz tartozó Szamosz szigetétől, 90 kilométerre délre Izmirtől, ahol leszállt a magyar válogatottat szállító repülőgép. (A szomszédban az ókori Ephesus romjai láthatók.) Péntek hajnali egy óra lett, mire ágyba kerültek Vajda Annáék, így aztán csak másnap reggel tudtak rácsodálkozni a Hotel Tatlises ablakaiból nyíló lélegzetelállító kilátásra.
A hőség óriási, az érdeklődés viszont már kisebb a négyes torna iránt, melynek a magyarokon és a házigazdákon kívül Németország és Ukrajna a résztvevője. A magyar NB I megannyi – jelenlegi és egykori – játékosa ad itt randevút egymásnak: Európa egyik legjobb kosarasnője, a Soprontól a CSZKA Moszkvához távozó Olekszandra Gorbunova, az expécsi Szvitlana Boiko – aszszonynevén ma már Kozacsenko –, a Szegedet erősítő, de könnyebben sérült Olena Zserzserunova és az elmúlt szezonban szintén a Pécset szolgáló német Dorothea Richter.
Cuppantak a puszik, lapogatták egymás hátát a régi ismerősök, ám – ahogy a rendőrviccből tudjuk – üzletben nincs barátság, a pályán egymásnak feszültek a régi társak.
A magyar–ukrán meccs nyitotta a négyes tornát, az első félidőben Vajda Anna és Horti Dóra kosarai tartották versenyben a mieinket. A támadójátékkal nem volt gond, a védekezéssel annál inkább. „Cukorkát
kaptok, ha leszedtek egy lepattanót!” – próbálta ösztönözni
játékosait Rátgéber László szövetségi kapitány, de kevés eredménnyel.
Amikor 11 ponttal (55–44) elmentek a Gorbunovát összesen csak 14 percet játszató vendégek, elúszni látszott a meccs, de néhány perccel a vége előtt sikerült 59–58-ra felzárkózni Englert Orsolya tripláival. Ám jött egy gyilkos ukrán hármas, és ezzel minden remény szertefoszlott. Szombaton Németország az ellenfél.
