Öt tusa, egy cél

Augusztus 21. Érdemes megjegyezni a dátumot, az egyéni sportágakat tekintve magyar szempontból az egyik leginkább várt nap. Aranyesélyes nap. Aranyesélyes, hiszen a férfi öttusázók között két minden hájjal megkent, hatalmas rutinnal felvérezett világ- és Európabajnok versenyzőnk száll harcba álmai megvalósításáért.

Balogh Gábor és Horváth Viktor. Ismert, elismert sportolók. Mondhatni kedvencek. Ahogy a sportágban másodvonalbeli országok, többek között a mieinket tátott szájjal bámuló dél-koreai küldöttség öttusázói fogalmaztak néhány hete a budapesti világbajnokságon: „Az

öttusa legnagyobb alakjai, olyanok, mint fociban Messi vagy Ronaldinho.”

Messi és Ronaldinho – hm, kell ennél több..?

Naná, hogy kell! Hogy mi, az nem kérdés. Miképpen a 2007es esztendő hőse, a Rigában Európa-bajnoki, Berlinben pedig világbajnoki címet szerző, közgazdász végzettségű Horváth Viktor fogalmazott: „Ha

olimpiára utazik egy magyar öttusázó, csakis egy célja lehet: a legjobbnak lenni.”

Nehéz lenne vele vitába szállni… Szóval Balogh Gábor és Horváth Viktor az aranyért megy. Ketten mennek, értelemszerűen csak az egyik terve valósulhat meg. Csak valósuljon!

Amúgy akár kérdéses is lehetett volna, hogy ebben a sportágban ki képviselheti a magyar színeket Pekingben. A két helyre öt jelentkező is akadt: mellettük a szintén remek sportember Tibolya Péter, Németh Róbert és Fülep Sándor. Az említett budapesti világbajnokság ráadásul Balogh és Horváth számára sem úgy sikerült, ahogy eltervezte. Előbbi a 23. helyen végzett, utóbbi pedig lábsérülése miatt a futás közben a második helyről volt kénytelen feladni a küzdelmet. Mindezek ellenére mind a ketten megkapták a bizalmat. Megérdemlik, nem vitás.

„A válogatással kapcsolatban csak annyit mondhatok, hogy csapattársammal, Horváth Viktorral együtt azon leszünk, hogy a szövetség döntését igazoljuk” – mondta erről korábban a T-Mobile egyik zászlóvivője, Balogh Gábor, aki ekképpen emlékezett vissza a hazai eseményre: „Ami a budapesti világbajnokságon a vívásban történt velem, arra tényleg nem lehetek büszke, de ebből is tanultam, és úgy érzem, hogy korábbi olimpiai előrejelzésemet ezután sem kell módosítanom.”

Előrejelzés? Egyenlő a tervekkel. Azaz: cél a csúcs!

A székesfehérváriak büszkesége, az Alba Volán klasszisa, Horváth Viktor sem mosolygott, amikor a budapesti világbajnokságra kellett visszaemlékeznie: „A csodálatos hazai közönség előtt kellett feladnom a versenyt, hogy milyen lelkiállapotban voltam, aligha kell magyaráznom…”

Aligha. Viktor ráadásul duplán ideges lehetett, rosszabb óráiban fel-felrémlett talán előtte a négy esztendővel