A hangulatra a vereség ellené re sem lehetett panasz. Az öltözőt elhagyó Simon András, a magyar gólszerző arra a felvetésre, hogy volt egy nagyszerű villanás (amikor bravúros mozdulattal, sarokkal terelte kapura a labdát), rezzenéstelen arccal mondta: „Tudom, mire céloz,
valaki vakuval fotózott…”
Eddig Németh Krisztián árnyékában csak várt az esélyre, most gólja jelezte: lehet önre számítani.
Volt bennem bizonyítási vágy – mondta Simon András.
– Egy ékkel játszunk, és eddig csak csereként léptem pályára, így örülök, hogy sikerült gólt szereznem.
Nem is akármilyet.
Amint megéreztem, hogy a védő nem éri el a labdát, viszszanéztem, mintha egy középen érkezőt játszanék meg, majd a kapu jobb oldala felé, a kapus felett a sarokba fejeltem – örültem, hogy sikerült!
Ha a gólját megelőző helyzeténél, amikor sarokkal próbált betalálni, nem védi a német kapus, az Eb találatát jegyzi…
A szituáció adta magát. A labda kicsit mögém jött, a jobb oldalamon tartottam a védőt, és ahogy félig elfordultam, máshogy nem is tudtam volna megcélozni a kaput, kár, hogy a kapus lábát találtam el.
Meg egyszer az ellenfél lábát is megrúgta…
A sárga lapra gondol? Nem volt jogos, nem szabálytalankodtam, amiként a spanyolok ellen is a labdát találtam el, mégis e két rosszul megítélt mozdulat miatt nem játszhatok az olaszok ellen. De hiszek társaimban, és úgy készülök, hogy lesz még lehetőségem szerepelni!
