Realista a régi motoros

„Kivételesen összetartóak voltunk” – fedi fel az eddigi első és utolsó zalaegerszegi bajnokcsapat sikerének titkát Waltner Róbert, aki a 2002-es „csapatarany” elnyerése után az idén – ismét a ZTE színeiben – „egyéni kategóriában” jutott fel a csúcsra a Soproni Ligában: a Nemzeti Sport osztályzatai alapján ő lett az idény legjobb játékosa, 18 találattal pedig a bajnokság gólkirálya. Mindezt úgy, hogy az ősz tekintélyes részében az Egyesült Arab Emírségekben légióskodott.

„Rengeteg apróságnak kell bekövetkeznie, hogy az akkori teljesítményt megismételhessük, ilyen eredményben a játéktudás csupán egyetlen, de fontos részlet – folytatja a ZTE góllövői örökrangsorának élén 77 találattal álló támadó, rátérve a hétvégén kezdődő bajnokság zalai esélyeinek latolgatására. – Én lennék a legboldogabb, ha meg tudnánk ismételni azt a sikert, csakhogy a tapasztalat megfontolttá tesz. Tizenkét évnyi élvonalbeli élményanyag alapján azt kell mondanom: egyszer adatik meg az embernek, hogy olyan társaságban szerepeljen, mint amilyen az a ZTE volt. Gyakran beteszem a lejátszóba az arról az idényről és az ünneplésről készített DVD-t. Manapság is libabőrös lesz a karom, ha felidézem a 2002-es eseményeket: az volt a századik magyar bajnokság és a ZTE első aranya. De mivel a jövőről kérdezett, az a válaszom: remélem, hogy jobban teljesítünk, mint legutóbb. Ennél messzebbre nem kalandoznék, egyébként is, világéletemben pocsék tippelő voltam. De azért bízom benne, hogy a zalai szurkolóknak nem kell a kétszázadik kiírásig várniuk a következő bajnoki címig...”

Az előző idény nagy részében Szlavko Petrovics edzővel próbálkozó kék-fehérek a hetedik helyen fejezték be a Soproni Ligát – már Nagy Mihálylyal a kispadon. Az ellentmondásos megítélésű, a három hónappal ezelőtti elnöki elszólás szerint mégis kivételes lehetőséget kapó (az anyagi keretek szabta határokon belül azt szerződtette a klub, akit a szerb szakvezető kért) trénerrel egy alkalommal a kaposvári nevelésű csatár is konfliktusba került, de ennek ellenére sem neheztel a végül szinte mindenkivel tengelyt akasztó edzőre, sőt.

„Azt, mondjuk, nem értettem, és némileg rosszul is esett, hogy hat per hatos átlag, azaz a hat meccsen lőtt hat gól ellenére az MTK elleni idegenbeli mérkőzésen Szlavko Petrovics a kispadra ültetett, de ez most már nem érdekes. Sokat köszönhetek neki, mert amikor februárban visszajöttem a ZTE-hez, számolt velem, bízott bennem. Hogy mi a különbség az ő és a jelenlegi edző, Supka Attila stílusa, módszerei között? Most a taktika a hangsúlyosabb, Supka Attila rövid passzos, kombinatív futballt vár el tőlünk, ennek megfelelően alakítja az edzéseket, a gyakorlatokat. Hellyel-közzel sikerül is visszaadnunk, amit elképzelt, de még sok a csiszolnivaló.”

Állítása szerint motorostudásán szintén. Waltner Róbert ugyanis 30 évesen megvette élete második benzinfaló kétkerekűjét: egy 500-as gépcsodát.

„A Vasas játékosaként a fővárosban meggyűlt a bajom a közlekedéssel, ezért beszereztem egy robogót – amelyet most lecseréltem. Óvatos vagyok, igyekszem mindenre odafigyelni, de az ember soha sincs egyedül az utakon, szóval a védőfelszerelésen nem spóroltam. Bízom benne, hogy soha nem tapasztalom meg, mit is ér valójában...”

Azt már kevésbé csengő hangon jegyzi meg, hogy a bajnokságban szerzett 18 gól a jelek szerint keveset – már ami a válogatottságot illeti. Ha pedig eddig – ezért – nem hívták, később aligha fogják. Arról sincs meggyőződve, hogy a szövetségi kapitány tudja, kicsoda Waltner Róbert.

Hogy kicsoda?

„Egy csatár, aki szeretne minél tovább játszani, mert ez az élete. És mert nem tudja elképzelni napjait labdarúgás nélkül, azon tanakodik, hogy edző lesz. Idővel. Addig azonban, ha lehet, még egyszer külföldre szerződne. Most is volt két lehetőségem, de nem lett belőle üzlet. Jövőre lejár a szerződésem a ZTE-nél, viszont már túl vagyok a harmadik ikszen, márpedig mostanság nem kapkodnak a harminc feletti csatárokért. Ezt el kell fogadnom. Most úgy gondolom, hogy edzőként elsősorban gyerekekkel szeretnék foglalkozni – ha lehet, Zalaegerszegen. A többit meglátjuk.”

KÖVETKEZIK: FEHÉRVÁR Dvéri Zsolt a csapat egyik legrutinosabb futballistája, aki néhány éve egyszer már felhagyott a játékkal, ám csak nem bírta ki labda nélkül: nagy álma, hogy a dobogón végezzen a piros-kék együttessel.