Nem szívbajos fiúk, beleszámítva az edzőket, Kulcsár Győzőt és Udvarhelyi Gábort is. Súlyos jellemhibáik közé még véletlenül sem tartozik az önbizalomhiány, a túlzott szerénység, a kishitűség. És azzal sem lehet vádolni őket, hogy pitiáner módon, spórolósan, garasoskodva élnék az életüket. Igazi világfiak ők, akik tudják, men nyit érnek, s azzal is tisztában vannak, hogy hiteltelen lenne, ha Trabanttal közlekednének, zsíros kenyéren tengődnének, SZOT-üdülőben töltenék a nyári szabadságukat. Így hát az olimpiai felkészülés sűrűjében, vis szatérve a kijevi Európa-bajnokságról, fogták magukat, és testületileg leautóztak Umagra, az Adriaitenger egyik legszebb szegletébe, hogy négynapos teniszezéssel, vízisízéssel hangolódjanak rá az olimpiai felkészülés legkeményebb két hetére. Mit is mondanak Kovács Ivánékról a társak? Hogy két szó – a félpanzió és az átállás – hiányzik a szótárukból. An nyit vannak úton, hogy nem lenne értelme az akklimatizációnak, mert másnap már hét időzónával odébb ébrednének. A félpanziónak pedig nincs értelme, hiszen ők nem üdülési csekkel utaznak.
