Prágai üzenet

Az ember elolvassa ötödször, de akár tizedszer is az eredményeket. Szinte már kívülről fújja, hogy a csehek 2–0-ra megverték az angolokat, a németek 2–1-re a spanyolokat, a görögök pedig 1–1-es döntetlent értek el az olaszokkal. Micsoda mezőny! Csupa olyan ország, amely az utóbbi években, évtizedekben ott található a futballelitben, utánpótlás- és felnőttszinten egyaránt. De most nem kell irigykednünk rájuk. Most aztán nem! Hiszen ott van még egy eredmény, amelyet nem lehet elégszer kimondani: Magyarország–Bulgária 1–0.

Elszoktunk mi ettől.

Hogy a gyerekeinket fontos tétmeccsen ott lássuk a legjobbak között. Hányszor és hányszor írtuk, hogy ez vagy az a korosztály majd utoléri és lehagyja az 1984-es ifi Eb győzteseit, a Bicskei Bertalan-féle csapatot. Aztán valamiért nem sikerült a nagy áttörés. Valamiért mindig elbuktunk.

Sohasem felejtem például azt az erfurti UEFA-tornát. A lap tudósítójaként landoltam az akkor még NDK-hoz tartozó német város repülőterén, s a lefékezett gépmadárhoz olyan létrát toltak, amelyet akár cseresznyeszedéskor is használhattak. 1989-ben történt, néhány hónappal a berlini fal leomlása és a „mesebeli” keletnémet állam megszűnése előtt.

Abban a magyar csapatban olyan futballisták szerepeltek, mint Sándor Tamás, Dombi Tibor, Szanyó Károly, Kovács Zoltán, hogy csak néhány nevet említsek. Ők sem nyertek. Mint ahogy később Lisztes Krisztián vagy épp Vincze Ottó korosztálya sem tudott maradandót alkotni.

Hanem ez a mostani ifiválogatott újra történelmet írhat. Azt mondják Sisa Tibor tanítványaira: nyerő típusú játékosok. S még azt is hangsúlyozzák, hogy nemcsak technikailag, hanem fizikailag is felveszik a versenyt a riválisokkal.

Ez az, amiben ifiszinten talán utolértük a világot.

Lehet, hogy Csehországban sem a mi gyerekeink győznek. De bárhogy is alakul az U19-es Európa-bajnokság, a cseh fővárosba kiránduló, finom söröket hörpintő magyar szurkolók egyvalamit biztos megállapíthatnak: ez a korosztályos csapat, így ahogy van, három-négy esztendő múlva felnőttválogatottá válhat. És ez majdnem fontosabb nekünk, mint az esetleges győzelem.

A szakma számára tehát egyértelmű a prágai üzenet: ne herdálják el a tehetségeket, mint korábban annyiszor.

Elvégre Európa egyik legjobb ifiválogatottjáról van szó...