Marija országa

Teniszben nincsenek olimpiai kiküldetési szintek vagy kvalifikációs, kvótaszerző versenyek: legkönnyebben a világranglista-helyezés alapján juthat el egy sportoló az olimpiára. Egyazon országból azonban egyesben csak négyen indulhatnak Pekingben, ráadásul az is feltétel, hogy a játékokra pályázó teniszező legalább egyszer a Federationkupa-csapat tagja is legyen. Az oroszok például világranglista-helyezés alapján vagy tíz játékost nevezhetnének a játékokra – közülük kell négyet kiválasztania Samil Tarpiscsev szövetségi kapitánynak.

Két választottja már van is: Szvetlana Kuznyecova és Marija Sarapova biztosan ott lesz az ötkarikás játékokon. Igencsak kalandos története van azonban, hogy az utóbbi (aki három Grand S l a m diadalával a jelenkori orosz tenisz legeredményesebb játékosa) végül elindul Pekingben. Annak idején minden simán kezdődött. Sarapova 2004-ben tinifenoménként megnyerte a wimbledoni bajnokságot, de akkor még nem volt elég jó a ranglistahelyezése az athéni részvételhez. Ráadásul a Federation-kupában sem indult (úgy érezte, még nem érett meg a feladatra, ráadásul épp „fasirtban” volt az akkori vezéregyéniséggel, Anasztaszja Miszkinával), ám a görög játékokat követően kijelentette, lesz ő még orosz válogatott.

Hazájában mindenki nekitámadt

„Mindenképpen szeretnék orosz színekben játszani, bár nem tudom, mikor kerülhet erre sor. És természetesen az olimpián is képviselni akarom a hazámat” – fogalmazott határozottan 2005 őszén, amikor Moszkvában, a Kreml-kupán lépett pályára. Más kérdés, hogy – bár még csak 18 éves volt – már ekkor kétségbe vonták hazája iránti elkötelezettségét. A szibériai lány ugyanis hétesztendősen kiköltözött az Egyesült Államokba, a Kreml-kupa idején pedig már évek óta nem járt otthon.

„Teljes mértékben orosznak érzem magam, akkor is, amikor Amerikában vagyok. De most, hogy hosszú ideje először visszajöttem, még inkább így gondolom” – jelentette ki akkor karakánul a szőkeség a kétkedőknek válaszolva.

Teltek a hónapok, Sarapova egyre jobban és jobban szerepelt (egészen a világelsőségig vitte), egyre nagyobb pénzeket akasztott, és igazi nemzetközi sztárrá nőtte ki magát. Hogyan, hogyan nem, a válogatottbéli bemutatkozására csak nem akart sor kerülni.

Aztán 2007 nyarára elszánta magát, elvégre fenyegetően közeledett az olimpia időpontja, ő pedig még mindig nem szerepelt a Fed-kupában. Úgyhogy a júliusi, Egyesült Államok elleni, amerikai elődöntőre benevezett – majd vállsérülése miatt visszalépett. Ki is tört a botrány.

„El lehet felejteni az ígéreteit. A legbefolyásosabb tanácsadói mind amerikaiak, így nyilván nem fogják engedni, hogy játsszon” – dörgött Vlagyimir Kamelzon, az egyik legnevesebb orosz edző. „Nem is

akart játszani, csak a Fedkupa-nevezés kellett neki, hogy elindulhasson az olimpián” – csapott oda a korábbi orosz bajnok Anna Dmitrijeva. „Teljesen világos, mi az érdeke. Őszintén szólva meg sem lepődtünk azon, hogy azt ígéri, játszik, majd az utolsó pillanatban hátat fordít: Anna Kurnyikova is ezt csinálta. De sebaj, van elég tehetséges orosz teniszező nélküle is” – közölte egy név nélkül nyilatkozó orosz szövetségi alkalmazott. A mellesleg Floridában élő Sarapovának pedig sikerült további olajat önteni a tűzre.

„Semminek sem örültem volna jobban, mintha saját pályájukon győzhetem le az amerikaiakat” – nyilatkozta saját honlapján, ami épp elég volt ahhoz, hogy honfitársai mellett választott hazájának polgárai is megorroljanak rá, elvégre mégiscsak az Államokban neveltek belőle teniszezőt…

Kissé feltűnően szurkolt Moszkvában

Sarapova a szeptemberi, Olaszország elleni fináléban sem lépett pályára (vállsérülése sem gyógyult még meg, és Samil Tarpiscsev sem akarta játszatni), de annak nem látta akadályát, hogy edzőpartnerként és vezérszurkolóként ott legyen Moszkvában.

Az orosz válogatott simán, 4–0-ra győzött, miközben nem volt olyan kamera, amelybe hősnőnk ne mosolygott volna szívesen bele nemzetiszínű melegítőjében a lelátón – a döntő legalább annyira szólt róla, mint a győztesekről, Kuznyecováról, Anna Csakvetadzéról és a többiekről, akik pedig nélküle is tökéletesen elboldogultak.

Ez nem is tetszett a lányoknak, akiknek elég hamar elegük lett abból, hogy mindenki a hazafiságát rendkívül feltűnő szurkolással bizonyítani próbáló Sarapováról kérdezgeti őket.

„Azt sem tudom, minek jött ide, ha egyszer sérült. Azt mondja, segíteni akart a felkészülésben, de kérdem én, ha edzeni tud velünk, hogyhogy nem játszik?” – mérgelődött Kuznyecova. „Aki egész évben nem szerepelt a Fed-kupában, attól nem fair, ha csak a döntőre kerül elő. Elvégre a többiek egész évben elkötelezettek voltak a válogatott iránt” – közölte Anna Csakvetadze is, és az orosz média sem volt elragadtatva Sarapova hirtelen feltámadt, kissé képmutatónak tűnő hazafiságától.

A Nemzetközi Tenisz-szövetség azonban másképp látta az ügyet. „Sérült volt, mégis elutazott Moszkvába, ami mutatja, hogy komolyan veszi a Fed-kupát, és ez mindenképp javította az esélyeit az olimpiai szereplésre” – szögezte le a szervezet egyik tisztségviselője.

Az idén januárra aztán elcsitultak a viharok: Sarapova Izrael ellen végre ténylegesen pályára lépett, és mindkét mecscsét megnyerte (plusz össze is veszett Sahar Peerrel, akinek úgymond beszólt, amikor az biztatni próbálta a Ramat Hasaron-i közönséget).

„Remek a viszonyom a lányok többségével” – jelentette ki ugyanitt Sarapova, cáfolva, hogy moszkvai magánszáma miatt végleg megutáltatta volna magát a társakkal. Ezzel együtt az amerikaiak elleni elődöntőben már nem kapott szerepet, de csak azért, mert Szvetlana Kuznyecova „következett”: a Tarpiscsev kapitánnyal való megegyezés értelmében a két éljátékos ugyanis felváltva szerepel a Fed-kupában. (Más kérdés, hogy nem teljesen véletlenül kerülik egymást…)

Zászlóvivő azért már nem lehetett

De minden jó, ha jó a vége: hiába hagyott sokakban keserű szájízt Sarapova viselkedése az elmúlt néhány évben, végül nem férhetett kétség hozzá, hogy helye van az olimpiai csapatban. A világranglistán jelenleg a harmadik helyen álló orosz ezen felbuzdulva rögtön bejelentkezett zászlóvivőnek is, de ez már Samil Tarpiscsevnek is sok volt. „Lebeszéltem róla.

Nem szeretném, ha órákat kellene álldogálnia a melegben, nagyon elfáradna. Ez amúgy is tipikusan férfinak való feladat” – közölte a kapitány,

ráérezve, hogy talán nem a floridai lány a legalkalmasabb Oroszhon képviseletére a megnyitón.

Ezzel együtt, ha a végén aranyérmet nyer, valószínűleg nem lesz olyan honfitársa, aki ne ölelné szívesen a keblére…