A visszavágón ennél többet kell mutatni

Győrben az emberek nagyon várták már ezt a találkozót, pontosabban azt, hogy az ETO huszonkét év elteltével ismét megméresse magát a nemzetközi porondon. Felnőtt egy nemzedék, amely nem is élt még, amikor az ETO eddig utoljára szerepelhetett az UEFA-kupában. 1986-ot írtak akkor, s a győriek az olaszországi 4–0-s vereséget követően hazai pályán 1–1-re végeztek a Torinóval. Ezzel nemcsak az akkori sorozattól búcsúztak, de több mint két évtizedre a rangos európai kupáktól is. Sokan tehát nem is emlékezhetnek arra a bizonyos 1–1-es meccsen született gólra, amely ifjabb Somogyi József nevéhez fűződött, ugyanakkor nem kevesen reménykedtek abban, hogy a Kovács I Zoltán, Bajzát Péter csatárkettős átírja majd a statisztikákat.

Egervári Sándor a klasszikus 4–4–2-es hadrendben küldte pályára csapatát, és bár fájó kimondani, az első játékrésznek nem volt olyan időszaka, amikor a házigazda akárcsak enyhe mezőnyfölényt is ki tudott volna harcolni. Igaz, a hazaiak edzője már a találkozó előtt elmondta, alig rendelkeznek információval az ellenfélről, így majd a meccs első szakaszában kell felmérniük a grúz játékosok erényeit, hibáit. Valljuk meg, ez nem nagyon sikerült, vagy ha igen, akkor a győri labdarúgók nem tudtak mit kezdeni az általuk tapasztaltakkal. Senki se gondoljon arra, hogy a vetélytárs valami különleges futballal rukkolt volna ki, ám amit játszott, azt rendkívül fegyelmezetten tette. Azonnal lemérhető volt, hogy a kaukázusi csapat labdarúgói labdabiztosak, nem ijednek meg, amikor rájuk ront a rivális, és ha a helyzet úgy kívánja, akkor képesek kellően tördelni a játékot. Az ETO ebben az időszakban alig-alig tudott a széleken a Zesztafoni védelme mögé jutni, és bizony Roin Kvaszhvadzének egyetlen védenivalója sem akadt.

Ez még nem jelentette, hogy a Győr ne tudott volna helyzetet kialakítani: Böőr Zoltán remek meglátása után Bajzát Péter egyedül törhetett kapura, és bár tavasszal sokkal nehezebb szituációkat is sikerrel oldott meg a bajnokságban, ezúttal hibázott. Noha Szasa Sztevanovics kapuja előtt sem kellett attól félni, hogy a grúzok jelentős ziccert alakítanak ki, azt azért érezni lehetett, hogy az oldalról ellenkező lábbal elvégzett szabadrúgásaik hordoznak némi veszélyt. Már az első játékrész hosszabbításában jártak a csapatok, amikor egy jobb oldalról belőtt labdát Nikolov Balázs balszerencsés mozdulattal csúsztatott meg, és ekkor bizonyossá vált, hogy az ETO a hőn áhított célt, vagyis hogy kapott gól nélküli győzelemmel tudja le a találkozót, már nem tudja megvalósítani.

Senkit sem lepett meg, hogy a félidőben a szlovák válogatott Mario Bicak az öltözőben maradt: Egervári Sándor az előző idényben nagyszerű formát mutató Koltai Tamástól remélte a középpályásjáték feljavulását. A szakember nem csalódott a válogatottságig jutó fiatalemberben, aki színt és lendületet vitt az ETO futballjába. Az egyenlítéshez kellett az is, hogy Kovács I Zoltán végre ne olyan lágyan rúgja a kapu elé a labdát, amire a kapus játszi könnyedséggel mozdulhat ki, no és az, hogy a hosszú oldalon Böőr Zoltán révén legyen befejezője is az akciónak. Ekkor élhettünk át egy olyan tízperces időszakot, amikor volt lehetőség az előny kiharcolására, ám az áhított győri találat végül nem jött össze. A meccs megmutatta, az ETO-nak még rengeteg tapasztalatra kell szert tennie ahhoz, hogy a nemzetközi porondon is eredményes legyen, és bár az esélyét nem vesztette el a két felvonásos párharc megnyerésére, a két hét múlva sorra kerülő grúziai viszszavágón feltétlenül gólt kell szereznie a továbbjutás érdekében.

Jók:Jäkl, Böőr, Koltai, ill. Gociridze, Oniani, Vieira. A visszavágót július 31-én rendezik.