Repülés az ismeretlenbe

A sztyeppéhez képest a Hortobágy maga a vadon, rögzítettük előbb cirka tízezer méter magasból (alig volt felhő az égen), majd a rendőri felvezetés biztosította kiváltságot élvezve, miközben begurultunk Karagandiba, Kazahsztán negyedik legnépesebb városába. Elképzelni sem tudjuk, milyen kíséret dukálhat errefelé a külföldi politikusoknak, a miénk ugyanis minimum fejedelmit idézett: a szürke, kék villogóval felszerelt rendőrségi Mercedes a másik sávban hajtva kvázi leszorította és megállásra kényszerítette a szembejövő járműveket, zöld utat biztosítva a DVSC-TEVA kétbuszos „konvojának”.

A Szariarka reptérről az azonos nevű tartomány központjába vezető húsz kilométernyi úton az érkezőt Nurszultan Nazarbajev elnök köszönti elsőként – mindjárt két óriásplakátról is. Az elsőn integet, a második pedig az ötvenes évek Magyarországát idézi: a prezident ugyanis egy búzamező közepén áll…

Öt és fél órás repülés után felüdülésként hat minden mozdulat, egy mosoly – talán Herczeg András fejéből is elszállt egy pillanatra az aggodalom, amit az az „apróság” gerjeszt, hogy a szakvezetőt (csapatával együtt) tulajdonképpen az ismeretlenbe vetette a sors.

„Mivel a Honvéd az Intertotókupában kazah csapattal játszott, Pölöskei Gábor ellátott néhány megszívlelendő tanáccsal és általános információval – mondta a klubmenedzser. – Szinte semmit sem tudunk az ellenfélről, a közegről, amibe belecsöppenünk. Önbizalommal kell kezelnünk a kivételes helyzetet. Próbáltunk kazettát szerezni az ellenfélről, a kazahok ellenben nem forszírozták az információcserét – érthető, Valerij Szitalo személyében nekik megvolt a kémük. Nem tudom, melyik a jobb: egy papíron kevesebbre tartott, de tökéletesen ismeretlen ellenféllel vagy egy erősebb, de feltérképezett riválissal találkozni. Az utóbbi talán lelki szempontból egyszerűbb, mert nem nyomaszt a teher. Mindenki továbbjutást vár tőlünk, meg kell felelnünk az elvárásoknak, függetlenül attól, hány sérültünk van. Mivel Kerekes Zsombor nem teljesen egészséges, Dorge Kouemaha pedig távozott, már a felkészülési meccseinken is a csütörtökön alkalmazni kívánt szisztémát gyakoroltuk. A középpályás labdaszerzésben javulnunk kell, de védekezésből támadásba sem mehetünk át olyan lassan, mint a tesztmecscsek némelyikén. És persze gólt kell rúgnunk. Uralni akarjuk a középpályát, a megfelelő embereink meg is vannak hozzá, de van egy faktor, amivel nehéz kalkulálni: azt sem tudom, az én szervezetem hogy reagál az időeltolódásra és a hosszú repülőútra, nemhogy a játékosaimé…”

A története első UEFA-kupafellépésére készülő kazahokról a helyszínen sem tudtunk meg sokat, s azt is kétkedve fogadtuk: legjobb támadójuk, a bajnokságban hétgólos Andrej Finoncsenko, a liga 2003-as gólkirálya állítólag sérült, és telt házat, azaz tizenkilencezer nézőt várnak az arénába…

A DVSC szemszögéből a karagandi túra nem más, mint ugrás a sötétbe.