Fotó: Czagány Balázs (archív)
Kozmann (elöl) és Kolonics, délelőtt evezett együtt utoljára…
Fotó: Czagány Balázs (archív)
Kozmann (elöl) és Kolonics, délelőtt evezett együtt utoljára…
„Párosedzés volt, Kolóék rendesen bemelegítettek, eveztek öt-hat kilométert. Ezután mentünk egy ezret, ami jól sikerült, majd odaálltunk ötszázhoz. Az is jó volt, de aztán Koló átszólt, hogy menjek oda, mert szédül. Mondtam neki, üljön rá a motorcsónakra, aztán azt, hogy dőljön hanyatt. Az arcszínéből látszott, nagyon rosszul van, úgy tűnt, nem kap levegőt. Biztattam Kozmann Gyurit, kezdje el pumpálni a mellkasát, aztán levegőt is fújtunk az orrába, közben kikiabáltam a partra, hogy hívjanak azonnal mentőt” – mondta az 56 éves tréner.
„Harminchét perc alatt ért ki a mentőautó! Van itt a közelben egy új állomás, de nem tudtak onnan küldeni kocsit, mert nem akadt olyan, amelyik fel lett volna szerelve életmentő készülékkel. Aztán amikor végre megérkezett, a mentősök folytatták az újraélesztést, Gyuri infúziót is kapott, de már semmi sem segített rajta” – folytatta Ludasi a csöndbe burkolózó telepen, a hajótároló előtt.
A mesteredző szerint Kolonics mindig is odafigyelt magára, ha volt valami baja, azonnal orvoshoz ment, a múlt héten is volt kivizsgáláson.
„Egymás után jönnek az újságírók, stábok, néhányan felvetik, nem állhat-e dopping a tragédia mögött. Erre csak azt tudom mondani, Gyurit az idén már hatszor-nyolcszor ellenőrizték.”
Miközben Ludasi Róbert megpróbálta szavakba önteni, mi történt Magyarország legeredményesebb kenusával, fiatalok készülődtek edzésükhöz, mások pedig, akik már végeztek, a parton ácsorogtak – lehajtott fejjel, a füvet, a vizet nézve.
Hangos szó nem hangzott el.