A legszebb szó: egészség
Az edzőszerelés – éppúgy, mint Kriston Attilát, Tamási Gábort vagy Tököli Attilát – kikészítve vár, végtére is másfél órán át egy csapatot alkotunk, nehogy már kilógjak a sorból az otthonról hozott trikóval és klottgatyával. Az eltérés csupán annyi, hogy amíg a játékosok sortján egy szám, az enyémen a „Trainer” felirat virít. A tanácsokat természetesen én kapom – aggodalmam íziben tovaszáll: jóindulatból nincs hiány.
– Kicsi, gyere, legyúrlak.
– Köszönöm, nem szükséges. Nem szoktam meg, csikis is vagyok.
– Hidd el, jobban jársz, ha legyúrlak.
Ja, ha jobban járok, akkor oké: Varga László, ismertebb nevén „Api” gyorsan kezelésbe vesz. Ha rajta múlna, a maratoni távot is teljesíteném – de nem rajta múlik... Gellei Imre még megtartja a reggeli eligazitást, aztán irány a pálya. Útban a „terep” felé a rutinosabbak már vázolják, mi vár ránk a következő másfél órában. Azt nem mondom, hogy kiráz a hideg, mert 25-26 Celsius-fok lehet, ám első hallásra kellemesebb időtöltést is el tudok képzelni. Visszaút persze nincs. Illetve lenne, csakhogy önbecsülés is van a világon, nemde?
Akkor hát, uccu neki! Két kör futással indítunk. Nemhogy olimpiát, országos bajnokságot sem nyernénk ebben az iramban, de nem is ez a cél. A kényelmes tempóban letudott 800 méter után (a zrikálás nem maradhat el: „Na, bírod még?”) jön a nyújtás – még ez is az abszolválható feladatsor kategóriájába tartozik.
A huszonöt perces felvezető szakaszt a „brazil” zárja, a bemelegítés eme válfajának lényege, hogy egyszerre, tapsra kell mozogni. Ezen a ponton speciel kiderül, hogy 1: először tréningezek a Pakssal; 2: először tréningezek NB I-es alakulattal; 3: ha ezt bármelyik brazil focista látná, azt hinné, csúfolom. Feltehetőleg olyan csúnyán nézne rám, mint harmincöt perccel később én a zsámolyokra. No meg Éger Lászlóra. A rövidke pauzában ugyanis frissítővel kínál a csapatkapitány, és mivel életem eddigi 33 évében egyszer sem kívántam úgy a vizet, mint most, alaposan meghúzom a kulacsot. Nem kicsit hibázva ezzel: a flakon előre bekészített sós vizet tartalmaz... „Legalább hamarabb helyreáll a sóháztartásod” – tűnik fel a vigyor a hátvéd arcán, miközben köpni-nyelni nem tudok. Bár ez csupán félig igaz: köpni tudok...
Az újabb keserű megállapítás: a zsámolyokat nem véletlenül készítették ki. Számoljunk csak: egy, kettő, három, négy, >>>
