Magyarország nyer!

Tényleg Európa-bajnok lesz Magyarország?Tényleg Európa-bajnok lesz Magyarország?

Miért ne? – kérdezett vissza az mlsz.hu-nak adott minapi interjújában a Sisa Tibor vezette csapat elsőségét jövendölő középpályás. – Nem állítom, hogy mindenkinél erősebbek vagyunk, azt azonban kijelenthetem: egy meccsen bárkit megverhetünk. Egy a lényeg: kellő önbizalommal felvértezve, ugyanakkor az ellenfeleket maximálisan tisztelve kell pályára lépnünk.

Nem szeretném mindjárt kedvét szegni, de a csoportküzdelmek során Spanyolországgal, Németországgal és Bulgáriával találkoznak – nehezebb vetélytársakat kívánni sem lehetett volna.

Ez így van, mégis azt mondom: a négyből mi leszünk a legjobbak.

Még a csoport harmadik helye is egyiptomi utazást, azaz világbajnoki szereplést ér. Ha a rajt előtt valaki felajánlaná önnek, elfogadná?

Nem! Kizárólag a csoportelsőség érdekel! Szerintem mi zárunk az élen, a spanyolok futnak be másodiknak, míg a németek és a bolgárok megküzdenek a harmadik helyért.

Úgy legyen! Azért győzzön meg: miben jobbak a riválisoknál?

Magyar labdarúgó szájából alighanem furán hangzik, ám gondolkodásban, úgy érzem, topon vagyunk. A mi csapatunk technikailag sincs elmaradva az élmezőnytől, mi több, kondicionálisan is felvesszük a versenyt az elittel.

Mi a titka annak, hogy az U19-es együttes gyakorlatilag a magyar futball kirakatcsapatának számít?

Ne haragudjon, de ezt nem árulhatom el… Na jó, csak vicceltem: nincs semmiféle rejtély helytállásunk mögött. Egyszerűen szeretünk focizni, és rendre bizonyítani akarjuk, hogy tudunk is. És még valami: ez a történet nem Németh Krisztiánról, Gulácsi Péterről, Simon Andrásról vagy éppen Koman Vladimirről szól, hanem a csapatról. Az edzőről, a gyúróról, az intézőről, az orvosról, no meg a játékosokról. Így, együtt alkotunk kiváló – és eredményes – közösséget.

Három éve igazolt Olaszországba. Ha nem a Sampdoria, hanem valamelyik hazai egylet labdarúgója lenne, ugyanitt tartana?

Biztosan nem. Minden téren rengeteget fejlődtem Genovában, kifejezetten hasznomra vált a környezetváltás.

Anno csábította más egyesület is?

Érdeklődött a Milan is, ám nem fordult komolyra az ügy. Szerencsére akkor sem éltem bele magam, hogy Paolo Maldini csapattársa leszek, miként manapság sem játszom el a gondolattal, hogy milyen jó lenne Kakával együtt futballozni. Más szóval: remekül érzem magam a Sampdoriánál.

Szerződése 2012-ig érvényes. Kitölti?

Úgy néz ki, igen. A Primavera együttessel bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhettem, a szakemberek szerint jó teljesítményt nyújtottam – nem hiszem, hogy lenne okom a klubcserére.

A 2006–2007-es évad végén bemutatkozhatott a felnőttcsapatban – ezt egy gólpasszal tette emlékezetessé –, azonban a remélt folytatás elmaradt az idén. Ez sem ront a hangulatán?

Ha kicsit is, de ront. Az örömöm persze jóval nagyobb, mint a bánatom, hiszen történelmi diadal részese lehettem: a Sampdoria Primavera gárdája korábban sosem nyert semmit, most pedig duplázott. A Genovától ezer kilométerre fekvő Chientiben rendezett döntőre kétezer fanatikus kísért el minket, sejtheti, mekkora fiesztát csaptak azt követően, hogy három kettőre legyőztük az Intert.

Egyebek között egy Koman-góllal…

Ha nincs a két másik, keveset ért volna. Ha csak én találok a kapuba, a klub aligha bérelt volna ki diszkót a csapatnak. Merthogy, képzelje, a vezetőkkel táncolva, énekelve, ugrálva ünnepeltük a duplázást. Emlékezetes buli volt, annyi szent. Bízom benne, hogy a Szuperkupa-döntő után megismételjük.

Miféle Szuperkupa-döntőről beszél?

Két részre osztjuk a csapatot… Komolyra fordítva: azért, mert a bajnokságban és a kupában is az élen végeztünk, még nem jár automatikusan az újabb trófea, így a kiírás értelmében a kupában ezüstérmet szerző Atalantát kell legyőznünk azért, hogy mindhárom serleg a miénk legyen.

A felnőttek edzését látogatta olykor?

Olykor?! Mindennap részt vettem rajta, csak a meccsekre tértem vissza a Primaverához. Mit mondjak, nem volt egyszerű helyzet, hogy az egyik csapattal edzettem, a másikban játszottam, de megoldottam. Többek között azért is, mert azok a sztárok, akiket nemrég még a tévében csodáltam, rengeteget segítettek.

Még Antonio Cassano is?

Attól függ, milyen napja volt. Ő egyébként külön faj. Nem is ember… Elképesztő figura, bárkit ki tud készíteni. Kitalálta, hogy a kezét a szája elé helyezi, így a bírók nem hallják, a kamerák nem tudják leolvasni, miket mond a játék hevében. Okos húzás, így nem állíthatják ki, nem tilthatják el. Csakhogy akad még veszélyforrás: azt például nem úszta meg, hogy a mezét a játékvezetőhöz vágta. Különben zseni, ha jókedve van, egyedül eldönti a mérkőzést. Ha nem, akkor meleg a pite. Nehéz elviselni, de muszáj: mindenki tisztában van vele, hogy Cassano egymaga képes győzelemre vezetni a Sampdoriát.

A klub internetes oldala szerint azon kevesek közé tartozik, akinek két dressze van: a nagycsapatban a tizennyolcas, a Primaverában a hetes az öné.

Ami a tizennyolcast illeti, mivel abban a körben kezdőnek számítok, meg sem kérdeztek, csak ideadták, ami pedig a hetest: Olaszországban őrzik a hagyományokat, ha tehetik, posztonként osztják ki a számokat. Azért egyszer szívesen ölteném magamra a Samp tízes mezét.

Mit szól ahhoz a vélekedéshez, hogy az U19-es válogatott lehet a magyar futball nagy generációja?

Elfogadom. Attól viszont tartok, hogy ezzel túl nagy terhet raknak a vállunkra. De ha ezt elviseljük, akkor tényleg miénk lehet a jövő.

Mikor kell edzésre jelentkeznie a klubjában?

Július tizenötödikén kezdődik a felkészülés.

Jelezte már az elöljáróknak, hogy az idő tájt fontosabb teendője van?

Miután továbbjutottunk az elitkörből, ez volt az első dolgom. Természetesen első szóra elengedtek – nemcsak engem, hanem kapusunkat és egyik középpályásunkat is, ők ugyanis az olasz válogatottat erősítik. Mint említettem, imádok Genovában élni, de most abban bízom, hogy minél később kell visszatérnem.

Tessék, a Magyarország–Olaszország finálét aláírja?

Alá, hát. Azért utóirat gyanánt odavésném: Magyarország nyer!