Cukros bácsiból nagypapi

Nincs itt Raúl? Kit érdekel?

Hiányzik Guti? Na és?

A spanyolok a madridi sztárpáros nélkül is könnyedén (csak az olaszok elleni negyeddöntőjükön izzadtak meg) nyerték meg ezt az Európa-bajnokságot. A kapitány, Luis Aragonés így előbb a mennybe, majd Törökországba megy.

Már csak a nagyobb fajsúly miatt is kezdjük a paradicsomba jutással: az egykori kiváló futballista számára a legnagyobb elégtétel, hogy egész Spanyolország az ő dicséretét zengi. Merthogy nem mindig volt ez így. A selejtezők egy-két nyögvenyelős mérkőzése után nem egy újság igyekezett minél mélyebbre döfni a kést a 69 éves tréner szívébe, majd amikor kiderült, hogy a madridi kettős nem szerepel az Eb-keretben, a derék ibériaiak rögvest bolondokházába csukták volna az ősz szakembert. Nincs kizárva, ha Raúl itt van, ő a gólkirály, és vezérletével nyerik meg a spanyolok az aranyat, de Aragonés úgy döntött, neki bőven elég a David Villa, Fernando Torres, Daniel Güiza csatársor. Sőt bőven sok, hiszen a hármasból legfeljebb ketten voltak egyszerre a pályán, ráadásul a németek elleni döntőt egy támadóval játszották végig a spanyolok – Fernando Torres remeklése és a hat-hét tiszta ziccer mutatja, különösebben nem zavarta őket a megcsappant létszámú csatársor. Villa négy, Torres és Güiza két-két góllal zárt – ezek után kell még Raúl mellőzését magyarázni?

Mi először a svédek elleni második csoportmeccs előtt találkoztunk spanyol szurkolókkal. Akkor még csak az oroszok 4–1es kivégzésének számlájára írtuk, hogy a drukkersereg vígan élteti Aragonést, ám ahogy egyre többször futottunk bele a pirossárga különítményekbe, meglepve tapasztaltuk: a kapitányról bizony több dalt írtak, mint Torresról, Villáról vagy Iker Casillasról.

Vén, rigolyás cukros bácsiból imádni való nagypapa lett.

Amikor keményen rendre intette az egyik éjszakát nem túl sportszerűen töltő Sergio Ramost, válaszul a másnapi edzésen majdnem páros lábbal csúszott mesterére a madridi bekk – az affér után már mindenki Aragonésnek adott igazat, mondván, bár Ramos tökrészegen is képes levenni a pályáról akárkit, igenis álljon be a sorba. A jobbhátvéd beállt, elfogadta főnökének a kapitányt, aki azután is Ramos hozzáállását dicsérte, ha a mallorcai időjárásról kérdezték.

A leglátványosabban játszó együttes (jó, a hollandok eleinte komoly konkurenciának számítottak…) pedig megérdemelten nyerte meg az Európa-bajnokságot, Luis Aragonés így a valaha volt legidősebb mesterként vette át az aranyat. Karrierje további alakulásának szempontjából ez az elsőség azonban már nem osztott vagy szorzott, hiszen az Eb alatt aláírt a Fenerbahcéhoz. Azt már a korábbi támadások miatt eldöntötte, hogy a torna befejezésével otthagyja a spanyol válogatottat, ám mindenki azt hitte, hogy a compostelai szőlővidék közepére visszavonulva, imádott unokájával játszva élvezi a dicsfényt. Ehhez képest hetente nyerni egy-egy pokoli hangulatú meccset nem kis kihívás – pláne Európa-bajnok edzőtől, akitől a józanabb szurkolók is legalább Bajnokok Ligája-sikert várnak, különben jatagánnal kergetik ki Isztambulból.

Aragonés persze nem izgulós típus: amondó, Sergio Ramos után az ötvenezer török már nem jelent nagy kockázatot…