Csak a helyükre kerültek

majd Carles Puyollal és Cesc Fabregasszal „bandába tömörülve”, kellő mennyiségű folyadékkal felszerelkezve, német dresszben átviharzott az újságírókon, és a buszon folytatta az ünneplést. Még jó, hogy az UEFA legalább a kötelező köröket „lefuttatta” vele. „Ez az első nagy titulusom a profik között, egy álmom valóra vált – kezdte Fernando Torres. – Korábban sokszor néztem a nagy tornákat a televízión keresztül, és mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd én is ott leszek az utolsó mérkőzés végén ünneplők között. Ott voltam, de bevallom, sohasem hittem volna, hogy éppen ezt a tornát nyerjük meg. Azt hiszem, most kicsit kiélvezzük a sikert. Az egész tornán kiválóan ment a társaságnak, a miénk volt a legjobb csapat. Jót tehet a futballnak, hogy egyszer a legjobb is tornát tudott nyerni. Végre megtaláltuk helyünket Európában.” S ha hiszünk neki, hamarosan a világban is igyekeznek elfoglalni a szerintük őket megillető pozíciót. Ha lehet, már a 2010-es világbajnokságon. Legalábbis a csatár ezt szeretné: „Néhányan úgy gondolják, Dél-Afrikában bátran fogadhatnak ellenünk, mert egy időre most megint eltűnünk. Én meg azt mondom, hátrébb az agarakkal. Európa-bajnokként megyünk oda, és az Európabajnok mindig, mindenhol favorit.”