Kölyök zárta le a rossz szériát

Öt játékosnak (Michael Bal lack, Bastian Schweinsteiger, Iker Casillas, Marcos Senna, Carles Puyol) nem csupán a díszpáholy elé kitett, illetve a német szurkolók által több szektornyi szélességben kirakott Henri Delaunay-kupa volt a tétje a finálénak, hanem a torna legjobb játékosa cím is. A másik kvintettel (Andrej Arsavin, Hamit Altintop, Wesley Sneijder, Luka Modric és a spanyolok nagy sérültje, David Villa) ellentétben nekik még maradt érvelési lehetőségük a záró napra is, és ha másból nem, a felsorolásból kiderült, a németek csapatkapitánya, Ballack vádlisérülése dacára sem hagyta ki a döntőt. Ahogyan azt a papírforma diktálta…

Az már kevésbé várt, hogy a németek igyekeztek villámháborúval kezdeni, és a biztonsági 4–5–1-es felállás ellenére az első tíz percben lerohanással kísérleteztek. A „lehetőségfélékig” eljutók (Miroslav Klose, Thomas Hitzlsperger) nem alakítottak maradandót, ennyi pedig elég volt a spanyoloknak az ébredéshez. A meccsnek meg egy időre az elszunnyadáshoz.

A selección ijedtében elkezdte játszani a saját játékát, járatta a labdát, és várt az esélyre. Lassan meg is jött, ami az olyan bizonytalan hátsó alakzat, mint a Lehmann – Friedrich, Mertesacker, Metzelder, Lahm ötös esetében nem is csoda. És a Nationalelf nem tért magához a riadóra, a Kölyöknek becézett Fernando Torres másodszorra nem tette meg azt a szívességet, hogy a kapufát találja el. A német elhárító ötösből csak Friedrich nem okolható a bekapott gólért…

A majdnem 0–2-höz aztán már ő is asszisztált, az ő oldaláról jött a beadás, amelyből Iniesta a már égő reflektorok mellé gyertyát is gyújtott. Németország továbbra is aludt. A spanyoloknak még csak egyik kedvencüket, a kontrajátékot sem kellett erőltetniük, többnyire náluk volt a labda, amely nélkül az örök törvényszerűségnek megfelelően nem nagyon lehet gólt szerezni. A félidőben regisztrált hat kettes >>>